Apuka vállalta a pelenkázást!

Mi kis történetünk érdekesen alakult Pannával. Nagyon sokat próbálkoztunk, nem sikerült teherbe esnem. Mindenféle vizsgálatokat megcsináltattunk, nem találtak semmi rendellenességet. A pszichológusom azt tanácsolta, hogy próbáljak meg lazábban hozzáállni a babaprojekthez, ne görcsöljek rá, és minden a lehető legjobb lesz. Valóban így is lett. Három hónap múlva örömmel és hálával fogadtam a hírt, hogy új élet növekedik a szívem alatt.

Sajnos nem volt felhőtlen a várandóságom, ugyanis egy elég komoly máj probléma ütötte fel a fejét, amelyet szerencsére sikerült időben orvosolni, ellenben teljesen megváltozott az étrendem, mondhatnám az életem is. Érzékeny lettem a szagokra, a különböző látványokra, amiket most nem neveznénk nevükön, inkább csak úgy, az undort keltő látványokra.
Panna születése után ugyanúgy megmaradt ez az érzékenységem. Bár az elején, amíg csak szopizott nem volt probléma a pelenkázással, de ez sajnos megfordult. Amikor fél éves kora után elkezdtük az után táplálást, már majd fokozatosan elkezdett mindenfélét enni, a széklete is megváltozott. Én sosem gondoltam volna, hogy a pelenkázás gondot fog okozni. Egyik alkalommal, amikor Panna elcsapta a hasát, és napi öt alkalommal kellett pelust cserélni, erősen rosszul lettem. A férjem látta, hogy ennek fele sem tréfa, azonnal átvette a pelenkázás szerepét. Azóta minden egyes alkalommal, amikor éppen otthon van ő teszi tisztába Pannát. Ezzel nagyon sokat segít nekem, és így sokkal jobban megy a pelenkázás, amikor nincs otthon. Kevésbé vagyok rosszul, nincs az az erős hányingerem, nem fájdul meg az egész belső részem. 
Édesanyaként nagyon rosszul éltem meg ezt a pelenkázási ceremóniát, egyrészt a májbetegségem miatt, másrészt iszonyatos bűntudat gyötört, hogy a saját kislányomat nem tudom ellátni. Ez utóbbi leküzdésében sokat segített a pszichológusom, a pelenkázásban pedig a férjem. Hálás vagyok mindkettőnek! Ma nincs szerencsére pelenkázási problémánk, Panna szobatiszta, és a popsitörléssel pedig első perctől barát vagyok.