Blog | babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

Blog

Természetellenes, de mégis természetes

 

 

Nincs is természetesebb dolog, mint a szülés és a szoptatást. Viszont ammennyire természetes dolog a szoptatás, nálam annyira idegennek tűnt. Nem tudtam elképzelni, hogy fogom én ezt csinálni, pedig amióta világ a világ, azóta így táplálja gyermekét a legtöbb élőlény. Minden idegen volt ezzel kapcsolatosan, maga a tudat is az volt, nem beszélve a különféle szoptatási eszközökről, kiegészítőkről. Amikor megszületett a lányom akkor értettem meg, hogy a szoptatás az anyai ösztön része, és amint megszületett a lányom, ez jött vele, abban a pillanatban megszűnt minden kételyem ezzel kapcsolatosan, nem volt már idegen számomra. Viszont mivel se én se a lányom nem voltunk elég ügyesek, így ki is sebesedett a mellbimbóm, és itt kezdtük el használni azokat a kiegészítőket, amiktől tartottam és ezek már egyáltalán nem tűntek természetesnek (alapvetően nem is, viszont a mai modern világban már ezek az eszközök, kellékek használata a világ legtermészetesebb dolga egy szoptatós anyuka életében). Az első ilyen kellék, amit használnom kellett a bimbóvédő volt, így nem fájt annyira a szoptatás, aztán következett a mellszívó, ezt az egy dolgot sose tudtam elképzelni, hogy használni fogok, annyira nem szimpatizáltam vele, de szükséges volt. 

Sosem a tőlem kapott plüssök lettek a kedvencek

 

Két gyermekem van, egy fiam és egy lányom. Mindig is arra vágytam, hogy majd egyszer mikor kicsit nagyobbak lesznek akkor a tőlem kapott plüss játék legyen a kedvencük, de nem így lett.

Mind a két gyermekemnek amikor megszülettek vettem egy-egy plüsst, amit mindig melléjük tettem az ágyba, hogy vigyázzon rájuk, és mindig azt hittem, hogy amikor majd tudatosan fognak cselekedni akkor biztosan ezek a plüss állatok lesznek majd a kedvenceik.
A lányom esetében nagyon lassan jött el az a pillanat amikor elkezdett kötődni a játékokhoz, azt nem mondom, hogy semmihez sem kötődött, de a játékokhoz nem, csak és kizárólag a cumijához.
A fimnál más volt a helyzet, Ő viszont semmihez se kötődött, se cumihoz, se játékhoz, se semmihez, ami bármilyen tárgy volt, csak hozzám.

Ha nyár, akkor játékasztal

 

 

Ahogy a gyerekek úgy én is imádom azt az időt, amikor már szinte egésznap a kertbe lehetünk, és kedvünkre játszhatunk. Ilyenkor nagyon sokat vagyunk a szabadban, és különféle dolgokat csinálunk, vagy sétálunk egy jót, vagy kimegyünk a játszótérre, olykor otthon maradunk a kertben. Ez utóbbinál nagyon szeretünk a kerti játékokkal játszani, az egyik kedvencünk a játékasztal, amit már 3 éve használunk, és még mindig nem unjuk. Mi olyat vettünk, ami alapvetően pacsálásra jó, imádják megfürdetni az autókat és kisebb babákat benne. Mikor még kisebbek voltak, akkor mindig álltak mellette és új játszottak, most már kényelmesebbek, így az asztalka mellé ülve játszanak. Nyáron nagyon sokszor visznek bele homok és úgy saraznak, vagy épp megitatják a bogárkákat, mikor mit találnak ki. Egy bánatom van, hogy mivel ez a játékasztal már lassan kezd kicsinek bizonyulni, így lassan aktuális lesz tovább adnunk, de mivel annyira szeretnek vele játszani, így kénytelen leszek valamivel pótolni.

Eldobható melltartóbetét, amely megvéd a kellemetlen szituációktól

 

Még fiatal lány voltam mikor az egyik ismerősünknek már gyermeke volt. Sosem felejtem el, egyszer mikor átmentünk látogatóban az anyuka pólója tiszta vizes volt a mellénél, vagy is akkor még azt hittem, hogy az víz. Majd mondta, hogy nem ez bizony az anyatej, és abban a pillanatban iszonyatosan kellemetlenek éreztem a szituációt, nem tudnám megmondani miért, de akkor még csak tini koromat éltem.

Amikor már a gyermektervezés szakaszához értem, fejben már tudtam miket kell majd beszerezni, és a gondolat béli listámon bizony szerepelt a melltartóbetét is, amely a kiszivárgó előtejet vagy már anyatejet felszív és nem fog a pólómon látszani. Nem akartam én is olyan szituációba keveredni amikor valaki ezért vizslatja a pólómat és magában meg kinevet. Butaság, hisz ez egy természetes folyamat, ami ellen nem tehetünk, de sajnos a mai emberek inkább tartják ezt cikinek, mint természetesnek. Mikor terhes lettem az eldobható melltartó betét volt az egyik olyan dolog, amit az első között beszereztem, és mikor elkezdett szivárogni az előtej már hasznát is vettem.

Bili és a tartalma

 

 

Már egészen fiatal korom óta terveztem, hogy egyszer majd anyuka leszek. Nagyon szerettem volna már gyereket, és mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, egyszerűen az maga volt az álom. Mind ahogy sokunknak, vagyis gondolom mások is voltak így vele, azért volt pár dologgal kapcsolatosan fenntartásom. Ilyen volt a szoptatás, pelenkázás, büfiztetés és minden olyan egyéb dolog, ami a testükből jön ki. Már csak a gondolatától is kirázott a hideg, és nem tudtam elképzelni se, hogy fogom én ezeket megcsinálni. Érdekes módon mikor megszületett az első gyermekem, akár onnantól kezdve minden magától értetődő és a világ legtermészetesebb dolgaivá váltak ezek. Emlékszem még a kórházban voltunk mikor jött a védőnő, hogy megmutassa hogyan is kell bepelenkázni a gyereket. Furcsamód nem az volt ijesztő, hogy mit fogok a pelusban találni, hanem az, hogy hogyan fogjam meg úgy a gyerek lábát, hogy abba ne okozzak kárt, hiszen annyira picike, és törékeny volt. Aztán az idő múlásával szinte már semmi nem volt rémisztő, minden jött magától, egészen addig amíg el nem jött egy újabb szakasz az életünkben. 

Alvásra is jó a játszószőnyeg

 

Bevallom őszintén, hogy mikor az első gyerekem megszületett nagyon sok mindentől óckodtam, féltem az új dolgoktól, az ismeretlentől. Persze azok a barátnőim, akik már tapasztalt anyukák voltak, elláttak mindenféle jó tanáccsal és hasznos kiegészítőkkel, de mellette sokszor mosolyogtak is a „félelmeimen”, majd bevallották, hogy az elején Ők is ilyenek voltak. Emlékszem az egyik barátnőmtől egy játszószőnyeget kaptam ajándékba, aminek nagyon örültem, mert a vásárlási listámon szerepelt. Bevallom őszintén, hogy annyira ezzel a termékkel se szimpatizáltam, hisz miért akarnám lerakni az újszülöttem a földre, de mivel csak jókat hallottam róla, így tervbe volt a vásárlása. Aztán valaki egyszer kérdezte, hogy kipróbáltuk-e már? Persze, hogy nem volt a válasz, de ennél a pillanatnál kezdtem el gondolkozni azon, hogy lehet itt lenne az ideje, ekkor már olyan 2 hónapos lehetett már a lányom. Így hát az egyik napon elővettem és kipróbáltuk, és meglepő módon tetszett mindkettőnknek. 

Állandóan kézben lévő játszócumi

 

 

A játszócumi használatáról megoszlanak a vélemények, sokak szerint nem jó, mert rossz hatással lehet a babák szopási szokására, mások szerint pedig igen is jó, hisz megnyugtatja a gyerekeket. Én ezutóbbi tábort erősítem, sosem akartam „ráerőszakolni” lányomra a cumit, de Ő nagyon szerette és megnyugtatta. Most sokan biztosan azt gondolják, hogy a cicim is megnyugtatta volna, ha igény szerint szoptatom, de nála ez valahogy nem volt opció, illetve az is közre játszott, hogy minden egyes szoptatás iszonyatosan fájt, de ez egy másik téma.  Lányom amikor nyűgös volt vagy fájt a pocija, sokszor csak a cumi nyugtatta meg. Az esti alvásnál például a szopizás segített elaludni, de mikor éjjel felkelt akkor csak a játszócumival tudott visszaaludni, melynek segítségével ez 1-2 percnél sosem tartott tovább.

A bimbóvédő amennyire fura, annyira hasznos

 

Minden ismerős anyuka órákat tudott zengeni arról, hogy milyen csodálatos a szoptatás, mert ilyenkor újra egyéválnak gyermekükkel, és mennyire meghitt pillanatok ezek. Mivel ennyi jót hallottam róla, alig vártam, hogy napvilágot lásson az első gyermekem és én is átélhessem ezeket a gyönyörű pillanatokat. Hát már az első alkalommal csődöt mondtam, még a cicire rakás is kihívás volt. A kórházban dolgozó védőnő minden újdonsült anyukának jött és segített, próbált minket rávezetni arra mit és hogyan kell csinálni, de hiába segített nem ment. Emlékszem egyszer mikor a védőnő épp a szobatársamnak segített, akkor épp próbáltam megetetni a babámat, aki már nagyon sírt, de egyszerűen nem sikerült úgy a szájába tennem a cicim, hogy jó legyen. A védőnő megunta a gyereksírást és a szenvedésem, így oda jött és egymozdulattal rányomta a gyereket a mellemre, majd kérdezte mi a baj.

A babaruhák a világon a legcukibbak

 

Mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni, de sajnos az élet úgy alakította, hogy csak később lehettem az. Emlékszem akárhányszor egy nagyobb áruházban voltam, mindig megálltam a babaruházati osztályon, és mindig megcsodáltam a kis ruhácskákat, zoknikat, sapikat.

Volt egy barátnőm, aki szintén imádta a babaholmikat, oly annyira, hogy amikor még a mini telefonok voltak a menők, akkor Ő telefonvédőnek egy babazoknit használt.

Amikor megtudtam, hogy végre én is anyuka leszek, alig vártam, hogy megvegyem a ruhákat, de mivel az elején még nem tudtam, hogy fiam vagy lányom lesz, addig a vásárlás még váratott magára. Viszont 1-2 dolgot már akkor is megvettem, hisz nem bírtam magammal, ilyen volt a zokni meg egy body is, amely fehér volt, így mindegy volt, hogy milyen nemű lesz a gyermekem. Amikor megtudtam, hogy lányom lesz na akkor indult be igazán a vásárlási láz. 

Okos kutyával tiszta marad a játszószőnyeg

 

Bevallom őszintén, hogy sosem voltam az a tisztaság mániás ember, de ez megváltozott akkor amikor Anyuka lettem. Közre játszott benne, hogy egy benti kutyánk volt, így amikor Anyává váltam, hirtelen rászoktam a napi szintű porszívózásra.

Míg csecsemő volt a gyermeket, addig a védőnő, igen sűrűn meglátogatott minket, és az egyik ilyen látogatás alkalmával megkérdezte, hogy raktam e már le a gyerek a földre. Mondta, hogy a kemény felületen sokkal jobban tudnak mozogni, és ez idáig eszembe se jutott, hogy a még kicsi babát letegyem. Majd mikor elment a védőnő eszembe jutott, hogy kaptam barátnőmtől egy játszószőnyeget, amit ideje lenne elővenni és használni. Viszont nagyon tartottam attól, hogy mi lesz, ha a kutya rámegy és tiszta szőr lesz, stb… De nem volt mese használni kellett, így tettem egy próbát, és a szoba közepére letettem. 

Oldalak