Csenge és a játszócumi

Kislányom története a játszócumival érdekesen alakult. Szerencsére születése pillanatától kezdve nem volt semmi probléma a szopizással, volt elengedő tejem, szopizott is rendesen, szóval nem voltak ilyen téren problémák. Ezért nem is nagyon erőltettem a játszócumit. Volt egy időszak, amikor sokkal nyűgösebb volt az átlaghoz képest, ekkor gondoltam arra, hogy esetleg a játszócumi segíthetne megnyugodnia. De nem így történt.

Próbáltam adni neki, be is falta, de köpte is ki. Az idősek tanácsát megfogadva bele mártottam mézbe, narancslébe, hátha majd így sikerülni fog. Hát nem sikerült! Baba-mama foglalkozáson a csoport vezető mondta is, hogy ne erőltessem, inkább próbáljam meg a szundikendőt, vagy plüss állatot, de ha nem fogadja el a játszócumit, akkor azt jelenti nincs szüksége rá. A játszócumi így hosszú időre a fiókba került. 
Amikor eljött a fogzás időszaka keserves éjszakákat, napokat éltünk meg. Nem kellett az étel, folyamatosan nyűgős volt, cicin lógott volna egész nap, nyáladzott. Nem volt egyszerű. Egyik alkalommal pakoltam be a fiókba és előkerült a játszócumi. Csenge lányom is ott volt mellettem, hiszen ebben az időszakában egy lépést nem tudtam megtenni nélküle, és észrevette. Oda kellett adjam neki. Egyből befalta és kezdte rágcsálni, annyira bejött neki, hogy utána mindig kérte. Ugye a fogzás időszaka az arról is szól, hogy folyton rágcsálnának valamit, ezért is vannak a rágókát. Bevallom mi próbálkoztunk azzal is, egyszer – kétszer bejött, de nem tetszett neki. Annál inkább tetszett a játszócumi. Sokan el voltak csodálkozva, hogy rászokik a cumira, s ne adjam, inkább adjak valami mást, amit rágjon. Én nem erőltettem, ha ez segít enyhíteni a kellemetlen érzését, akkor miért vonjam meg tőle?
A játszócumira való rászokás nem alakult ki. Gyakorlatilag, ahogyan kibújtak a fogácskái nem is kellett neki többet a cumi. Ha meglátja, vagy a kezébe kerül, akkor befalja kicsit játszik vele, és teszi is el. Arra soha nem került sor, hogy a játszócumival aludjon el, vagy sírjon miatta.