Az első és második etetőszékünk
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy lányom és egy fiam van. Amikor a lányommál elkezdtük a hozzátáplálást, rá nem sokkal később lettem terhes a fiammal. Igen, tudom, „korán” jött, de a kezdeti nehézségek után, most mar mondhatom, hogy egyáltalán nem bánom, hisz szinte egy az érdeklődési körük, tudnak együtt játszani, és bizony nem kellett évekig eltárolnom a kiegészítőket, hisz ahogy kinőtte az egyik, már tudta használni a másik. Így lettünk volna az etetőszékkel is (később leírom, hogy végül miért nem tudta a kistesó már használni).
Amikor lányommal elkezdtük a hozzátáplálást akkor már tudott ülni, ám még bizonytalanul, így az első talán 1-2 hétben még vagy a karomban etettem, vagy pedig körbe párnáztam. Aztán eljött az etetőszék ideje, amit szerencsére kaptunk a nagymamától.
Ez több fokozatban lehetett dönteni, így nem okozott problémát, hogy ülése nem volt még teljesen stabil. Emlékszem a széknek volt 3 pontos biztonsági öve, és állítható lábtartója, így tényleg kényelmes volt. Mivel ezt az etetőszéket már eleve használtan kaptuk, így kb. egy év használat után az ülés anyaga megadta magát. Ekkor már a lányom elkezdett a kisasztalnál enni, viszont fiamnak még szükséges lett volna az etetőszék, tehát vettünk egy újat. Ezt nagyon szerettük, mert volt rajta két kis játék, amivel evés közben tudta magát szórakoztatni. Nekem az egész etetőszék úgy ahogy volt tetszett, jól nézett ki a színe, kis helye foglalt, a tálcája könnyen levehető, ezáltal könnyem tisztítható volt, szóval én odáig voltam érte, ráadásul nem is került sokba. Nem emlékszem már pontosan az árára, csak arra, hogy amikor mentünk vásárolni akkor valami horribilis összegre számítottam, de szerencsére tévedtem.
Mivel a szék könnyű volt, így amikor nyáron az udvaron ebédelt a család, akkor mindig kivittük magunkkal, hogy a kertben is kényelmesen történjen az etetés. Emlékszem mikor fiam már rég kinőtt az etetőszékből, nem volt szívem tovább adni, annyira megszerettem. Aztán a családban született egy újabb kisfiú, akinek, habár fájó szívvel, de mégis örömmel tovább adtuk.
