Az etetőszék az új műterem | babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

Az etetőszék az új műterem

A babaeszközök közül a legjobban nekünk az etetőszék vált be. Talán egyetlen olyan kellék sem aratott akkor sikert, mint az etetőszék. Gyakorlatilag attól a pillanattól, hogy Peti fiam megtanult egyedül ülni az etetőszékhasználata mindennapossá vált. Bár viszonylag nagy helyet foglalt el, de nagyon kényelmes volt és nagy segítség is egyben. Segítség főképen nekem, mert ha az etetőszékben ült Peti, nyugodtan végezhettem a ház körüli teendőimet, mert nem kellett folyamatosan figyeljem, hogy hol van és éppen mit csinál. Peti is imádta az etetőszéket, nagyon sokat játszott benne, színezett, festett, gyurmázott, vagy csak egyszerűen a kockákat rakosgatta. Annyira el volt a székben, hogy szinte észre sem lehetett venni, hogy ott van. 

Szerencsére az etetőszék eredeti funkciója nem került hátrányba, mert Peti fiam imádta a pocakját, bármilyen ételt megevett, nem volt ezzel gond. A legtöbb esetben, amikor beültettem az etetőszékben muszáj volt adnom neki egy almát, vagy valami rágnivalót, mert egyértelmű volt számára, hogy azért ültettem a székbe, hogy enni fogunk. Ilyenkor, ha nem kapott valami rágcsálni valót hamar jelezte, hogy „anya nem így működik ez”
Az etetőszék számunkra egyetlen negatív élményt sem jelentett. Amikor éppen gyurmázott, akkor az előlap ügyesen kifogta a gyurma darabkákat, és nem lett az egész nappali tele gyurmával, kivétel persze, amikor szándékosan le nem dobta. Egyik alkalommal a kis picasso gipszfigurákat festegetett, tiszta festék volt ő is és az etetőszék is, még egy két csepp a földre is került, de ha ezt a tevékenységet azt asztalnál végezte volna, akkor lett volna igazán kidekorálva a lakás is. A nővérem készített neki gipszfigurákat, mivel ő óvónő és sok ilyen tevékenység van az óvodában, néha Peti fiam is részesül a különböző kézimunkákból. Ez a gipszfigura festés annyira tetszett neki, hogy a végén bele aludt. Ott festegetett, jobban mondva maszatolt az etetőszékben egészen addig amig le nem koppant. Én a konyhába tettem – vettem és a csendre lettem figyelmes, ami általában nem jelent jót, hát ez esetben jót jelentett, mert úgy aludt a pici fiam a festékben, hogy meg se rebbent.