Azt gondolom, hogy számos szoptatós füzetben, tanácsadóban sok hasznos dolgot megtudhatunk a szoptatásról, ha tudjuk egyáltalán, hogy erre fel kell készülni, és nem a világ legtermészetesebb dolga. Ez a sok jótanács a problémamegoldásra helyezi a hangsúlyt, de a durva valóságot nem írja le. Tévedés ne essék én is a szoptatás híve vagyok, a kislányomat nyolc hónapig kizárólag anyatejjel tápláltam, majd egy éves koráig igény szerint szopizott még. Azt, hogy miképpen éltük meg a szopizásokat csak én tudom. Az első szoptatási élményemnél azt hittem rosszabb nem lehet, pedig igen. Irtózatosan fájó mellbimbók, aztán mellgyulladás, a pici a mellbimbót nem tudja jól bekapni, mert nem megfelelő alakú sem az, sem a szája, hát reszeli, rágja, sír ő is, mert nem tud rendesen kielégülni a szopóingere.
A nők imádják a kiegészítőket, és ezek közül is főleg a táskákat. Nincs olyan nő, akinek minimum tíz táska nem porosodik a gardróbjában. Hát én táska mániás létemre, legalább ötven táskát halmoztam fel, és nem túlzok ezzel a számmal. A férjemnek nem is mutattam meg, amikor egy újabb darabbal bővült a táskakollekcióm, ha éppen megjegyezte, hogy „ez új táska, még nem láttam?!”, akkor én mindig azzal reagáltam le, hogy ez már rég meg van, sok féle van és ritkán hordom Ez a szöveg mindig bevált! Nagyon szerettem alkalomhoz és öltözethez illő táskát hordani, ezért volt olyan is, amikor minden egyes reggel pakoltam egyik táskából a másikba a cuccaimat. A nagy táska mániám akkor hagyott alább, amikor megszületett Lilien.
Sokat dilemmáztunk azon, hogy a kiságyba milyen matracot vegyünk. Végül a 
A férjem és én is nagyon jó alvók voltunk kiskorunkban, és szerencsénkre ezt a jó tulajdonságunkat nem nőttük el. Túlzás azt állítani, hogy minden éjszaka úgy alszunk, mint a mormota, mivel sok minden befolyásolja az alvásunkat, de összeségében elmondhatjuk, hogy mélyen alszunk, kipihenten ébredünk. Kislányunk születésével reméltük, hogy ő is olyan jó alvó lesz, mint a szülei, mi. Hát nem így történt. Kimondhatatlanul rossz alvó volt egészen pici kora óta, nagyon nehezen aludt el és a legkisebb zajra azonnal felébredett. 
A barátnőm példáját ismerve, ahol minden babakellék, ruhák, etetési eszközök, játékok halomba álltak a lakásba, eldöntöttem, hogy én mindenből csak a szükséges és minimális darabot fogom megvásárolni. A babakelengye összeállításánál is éppen csak azokat az eszközöket szereztem be, amelyre szükségünk volt, nekem is és a picinek is. Azonban nem kellett sok időnek eltelnie, hogy nálunk is kezdjenek feltornyosulni a babaholmik. Leginkább a játékok lepték el hamar a gyerekszobát, majd szép lassan az egész házat. A legmenőbb játék, amit a kisfiam nagyon szeretett az a felfüggeszthető játék volt. Azért be kell vallanom, hogy némi szerepem nekem is volt abban, hogy imádta ezeket a felfüggeszthető játékokat,
Nagyon sok szülőtől hallottam már, és egyre több internetes oldalon is olvasni lehet, hogy a babakocsi vásárlás a legnagyobb dilemmát okozza a szülőknek. Ezt azonban mi meg tudjuk cáfolni, ugyanis azt mondhatom, hogy soha semmit nem vásároltunk olyan könnyen, mint babakocsit. A tény, hogy rengeteg típus közül választhatunk, és az is, hogy gyermekünk sok időt tölt benne. Ha pedig megfelelő minőséget választunk, akár több generáció számára is használható a járgány. Az viszont tévhit, hogy ami a legdrágább az a legjobb is.
Mindig örömmel néztem a filmbeli jeleneteket, amikor az anyuka sürög – forog a konyhában, vidáman végzi a faladatait, közben meg ott van mellette a pici babája hintaszékben gügyög. Olyan szépek ezek a jelenetek, a valóságban azonban nem mindig alakul így. Tudni kell rólam, hogy nagy film örült vagyok, képes vagyok – illetve voltam, amig nem lettem édesanya – egy nap három filmet is végig nézni. Mára már örvendek, ha egy héten egyet megtudok nézni. De így is hálás vagyok mindenért. 
A kisfiam hozzátáplálást elkezdtem már hat hónapos korában, igyekeztem minél hamarabb megismertetni vele az ízeket. Szerencsére nem volt probléma ilyen téren, főleg a savanykásabb ízeket kedvelte, így nem volt gond a grapefruit levének az megivásával vagy az anyukám féle savanykás hús gombóc levesnek a levével sem. Úgy nyakalta be, hogy öröm volt nézni. 
A nővéremtől örököltem a szoptatós párnát, neki nem vált be a kisfiával, nem azért, mert bármiféle probléma lett volna a párnával, hanem mert egyszerűen nem szopott a pici. Körülbelül két hónapot próbálkoztak a szopizással, aztán abba maradt, nem volt elég teje, a pici nem tudott rendesen szopizni, ezért nem is kínlódtak tovább. Így a szoptatós párnának teljesen más lett a szerepe, altatáshoz használták, és védővárnak, amikor kanapén, vagy a francia ágyban aludt a pici. 