Mielőtt megszületett lányom, az első kis játékát nagyon izgatottan vettem meg, és bíztam abban, hogy majd ez lesz a kedvenc játéka. Persze nem így lett, de mikor még kicsi baba volt, és már kezével-lábával tudott kapálózni, és fogni dolgokat, akkor vettem neki különböző rágóka és csörgő játékokat. A rágókákat előszeretettel rágcsálta, és a csörgőkkel is jól eljátszott. Egyik nap nem tudtam már mit játszunk és kitaláltam, hogy az egyik csörgő játékkal bohóckodok neki. Úgy játszottunk, hogy háton feküdt a járókába, én pedig a csörgőt a magasból elkezdtem leengedni felé, eközben mondókáztam, majd ezt újra és újra megcsináltam, közben kicsit rázogatva a csörgőt. Ekkor hallottam először a lányomat kacagni, annyira tetszett neki, és annyira nevetett, egyszerűen megtudtam volna zabálni, még videóra is vettem. Sokszor játszottuk ezt, és mindig ugyanúgy kacagott, imádtuk ezt a játékot.
Annyire bevált nálam ez a kis játék, hogy mikor megszületett a fiam, gondoltam nála is teszek egy próbát ezzel a csörgős játékkal, és láss csodát, nála is bevált. Habár nem kacagott annyira felszabadultan mint a lányom, de Ő is nagyokat mulatott, ráadásul fiam elég nyűgös baba volt, de ezzel mindig jókedvre tudtam deríteni.