Emlékszem szinte egész életembe arra vártam, hogy én is Anyuka lehessek, elterveztem még azt is hogy, hány évesen szeretnék legkésőbb szülni. Persze az élet úgy alakította, hogy a tervezett időpont után majd 10 évvel később lettem Anyuka, de végül az lettem.
Amikor kislányom még a pocimban volt, pár dolgot már a terhességem legelején megvettem. Nem akartam mindent egyszerre, de várni se tudtam a vásárolgatással, így mindent apránként szereztem be. Az elsők között volt a babatakaró, amelyet egyszerűen imádok. Pihe-puha, jó meleg, és nem utolsó sorban nagyon cuki kis minták vannak rajta. Alig vártam, hogy ezzel takargathassam majd be. Habár baba volt, így szinte akármivel is betakarhattam volna, de nem, természetesen nekem lányos takaró kellett.
Ugyanígy voltam akkor is, amikor a fiammal voltam terhes, az Ő részére is megvettem a babatakarót. Nála az volt a szerencsém, hogy még a szülés előtt mondták a korházban, ha szeretném, akkor vihetek be saját takarót a kicsinek. Naná, hogy szeretném, így a kórházi csomagomba a fiam takarója is bevolt készítve. Emlékszem annyira jó érzéssel töltött el mikor a kórházban azzal a pihe puha takaróval bugyoláltam be. Tudom csacsiság, de nekem ezek mindig örömet okoznak.