Én a mai napig imádok aludni, sőt, akkor vagyok a legzsémbesebb, ha nem tudom kialudni magam. A reggeli korán kelésektől szó szerint ki tudnék futni a világból. Én a kis naiv, arra gondoltam, hogy majd a kis csöppségemmel minden nap jókat fogok aludni. Nem így lett! Panna lányom egyszerűen alvás ellenes volt. Az éjszakai alvást még annyira megtudtuk oldani, hogy egyszer kelt fel, és ott volt egy szobába velünk, sőt az elején a babafészekbe köztünk, de a nappali alvásokkal hatalmas harcokat vívtunk. Egyszerűen nem aludt, pár perceket szundított, de ahogy egy neszt hallott már pattant ki a szeme. Póbáltam a hordozó kendőbe, ott pár perc alatt elaludt, de ha letettem ébredt fel, ha én leültem ugyancsak, megpisszeni sem tudtam, mert azonnal fel volt kelve. Szóval nem volt jó sehogy. A kiságy meg szóba sem jöhetett, ahogy közelítettünk feléje már ordított is.