Buksi a felfújható ugráló

A kisfiam kedvenc játéka a felfújható ugráló kutyus volt. Én nem nagyon örültem, amikor a sógoromék beállítottak az ugrálóval. Egyrészt, mert nem vagyok híve ezeknek a műanyagból készült játékoknak, másrészt meg nem tartom biztonságosnak. Próbáltunk minél kevesebb műanyag játékot beszerezni a kisfiamnak, inkább a fából készült autócskákat vásároltuk, és a készségfejlesztő játékokat részesítettük előnybe. De azért az ugráló is levegyült a többi között. 

Az ugráló addig jelentett problémát, amíg megtanult egyedül felülni rá a kisfiam, utána nem volt semmi gond a használatával, sőt abból sem csináltunk problémát, ha lepottyant róla. El is neveztük Buksinak az ugráló kutyust, és mivel Buksinak is szüksége volt pihenésre, ezért elég gyakran a gardróbba tettük pihenés céljából. Bevallom én nézni sem szerettem, ahogy ezen a felfújható ugrálón szökdécselt, olyan lehetetlen pozíciókat vett fel, és amikor leborult, mert ugyebár azt élvezte a legjobban, akkor is olyan rossz mozdulatokkal ért földet. 
Egyik alkalommal a nagy játékban úgy leesett róla, hogy a kicsi keze maga alá törött, azt is hittem, hogy teljesen eltört, de szerencsére csak meghúzódott. Azonnal tettünk rá jeget, éjszakára leszorítottam, másnapra nem volt gond, de elég volt az ijedség, amit én kaptam. A kisfiam már másnap újra akart Buksival ugrálni, csak nem engedtem. Mivel Buksi is megsérült ezért muszáj volt neki pár napot pihenjen, amíg teljesen fel nem épül. Így körülbelül négy napot kipipáltunk az ugráló nélkül. Aztán csak előkerült újra. 
Egészen addig volt a kedvenc játékunk Buksi, amíg egy alkalommal a rózsafa tüskéje ki nem szúrta. Vittük magunkkal mamához hétvégére, és a járda mellett levő rózsafára ugrott vele, ami azonnal kiszúrta. Édesapám próbálta meg ragasztani, de kevés sikerrel, teljesen nem ereszkedett le, de már nem lehetett rajta ugrálni, így elengedtük. Óriási hiszti és sírás közepette, de megváltunk Buksitól. Apukám erősködött, hogy ő majd vesz egy újat neki, de nem engedtük, elég volt az ugrálóból.