Csörgőből egy is elég

A babalátógatok van, amikor örömet tudnak szerezni, és van, amikor pont rosszkor érkeznek. Hát nekünk volt részünk mindkettőből. Soha el nem felejtem alig vártam, hogy haza menjünk a korházból és végre a mi kis otthonunkban legyünk, csak mi hárman, a férjem, a kisfiam és én. Ez nem egészen így alakult, mivel nehezen szültem, és a szülés utáni lábadozás is sok időbe telt, ezért anyukám az első két hetet nálunk töltötte. Mondjuk ezzel úgy nem is volt gond, nagyon rugalmas volt, maximálisan alkalmazkodott hozzánk, csak azt csinálta amire kértük, és inkább a házkörüli teendőket végezte, főzés, takarítás, mosás stb., a babaápolást ránk hagyta teljesen.

Anyukámmal nem volt gond, a kellemetlenségek akkor kezdődtek, amikor a baba látogatók elindultak, főleg azok, akik még úgy tartották, hogy kötelező az első hat hétben pocitát vinni. Mondanom sem kell, hogy ezeket a látogatókat a hátam közepére sem kívántam, hiába voltak a legjobb rokonaim. Az első hat hétben mindenki hagyjon békét a mamának és a babának, ez a legjobb dolog, amit tehet.
Azért szerencsénkre nem vitték túlzásba az úgynevezett „hat hetes” látogatók, ezért nagyon hálásak is voltunk. Úgy igazán hat hét után kezdtek el beindulni a látógatok és ami a legviccesebb az egészben, hogy szinte minden második babalátógató ajándékcsomagjában ott hevert egy csörgő. Annyi csörgő választékunk volt, hogy egy gyengébb bababolt készletén nincs annyi. Volt rágóka csörgő, kulcs csörgő, karkötő csörgő, állatformájú csörgők, szóval, amilyen csak létezett a piacon nekünk megvolt. A végén már poénkodtunk is a férjemmel, amikor egy-egy ajándékot bontottunk ki, hogy vajon lesz-e benne csörgő. Végül is egy nagyon hasznos babaeszköz a csörgő, legalábbis a kisfiam nagyon szerette forgatni, nézegetni, rázni. Ez utóbbit mondjuk mi kevésbé szerettük, de általában a nagy felhozatal közül azt adtuk oda, amelyik kevésbé volt zajos.
A csörgők közül sokat tovább ajándékoztunk, de volt egy nagyon aranyos nyuszi formájú, plüss csörgő, ami aztán a kedvencünk lett. Azt mindenhova magunkkal kellett vinni, volt, hogy azzal aludt el, sőt nagyobb korában még inkább ragaszkodott hozzá elalváskor. Valójában a nyuszi csörgő lett az alvókánk. Végső soron jó volt, hogy annyiféle volt, mert így volt, amiből válogatni