babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

Amikor egy nő megtudja, hogy a szíve alatt egy új élet növekszik leírhatatlan érzések kerítik hatalmába, egyszerre elkezd aggódni és végtelenül örülni. Számomra az volt a legcsodálatosabb érzés, amikor éreztem minden egyes mozdulatát, ahogy napról napra növekedett bennem és simogatta a lelkemet. Hihetetlen érzés, amikor anyává válik egy nő. A félelmek, amelyek az öröm mellé társultak legfőképpen azok voltak, hogy vajon jó anya leszek-e? Vajon képes leszek minden feladatnak eleget tenni? Vajon megtudok majd adni mindent amire a picinek szüksége van? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések kavarogtak bennem. Mindenki azzal nyugtatott, hogy minden jön magától, ösztönösen tudni fogom, hogy éppen miért sír, hogy mikor mire van szüksége. És tényleg. Megszületett a kislányom és minden tökéletessé vált. Bár maga a szülés elég nehezen ment, több mint 24 órát vajúdtam, de a végeredmény csodálatos volt.

Ha babajátékokról esik szó, akkor nem tudunk elég okosak lenni ahhoz, hogy mindent is ne halmozzunk fel. Annak ellenére, hogy én azt mondtam nem lesznek játékhegyek a lakásban, most ott tartunk, hogy az egész lakásban játékok hevernek. Mindig, amikor megkérdezték tőlem, hogy mit vegyenek a gyereknek karácsonyra, szülinapra azt válaszoltam, hogy ha játékot vesznek, akkor legyen az társasjáték, készségfejlesztő játék, kirakós, kocka, de semmi esetre sem műanyag játék. Szülőként tudjuk nagyon jól, hogy az olcsó műanyag játékok azon kívül, hogy első alkalommal úgy el van vele a gyerek csak a helyet foglalják. Kislányomnak megszámlálhatatlanul sok műanyag játéka van, kezdve a csinos kis smink készlettől egészen a babaházakig. Nem túlzok, ha azt írom, hogy már közel öt nagy szemeteszsák játékot válogattunk ki, amelyekből, ami még használható volt azt adtuk az árvaháznak, a többi meg ment a szemétbe. 

A párom is és én is nagy rendmániásak voltunk egészen addig, amíg meg nem született a kisfiúnk. Attól a pillanattól kezdve már nagyon sok minden megváltozott, hiszen nem volt idő arra, hogy folyton takarítsak, mindent elpakoljak, a ház mindig ragyogjon. Bár azt kell mondjam, hogy igyekeztünk azért oda figyelni arra, hogy körülöttünk megmaradjon a rend, de teljesen más helyzettel álltunk szemben. Addig ment is rend megtartása, amíg a kisfiam nem kezdett el mászni, majd menni, utána már nehezebb volt azt a makulátlan tisztaságot megőrizni, amihez szokva voltunk.

A kislányom kis göndör fürtökkel született, aminek nagyon örültünk, hiszen az én családom nem büszkélkedhet szép hajkoronával. A férjem anyukájának volt gyerek korában apró göndör fürtős haja, de az évek során a különböző hajszérumoknak köszönhetően már nincsen olyan szép haja. Kislányom göndör fürtjei mindenkit levettek a lábáról, egyetlen gond azonban csak az volt, hogy nem engedte fésülni, mosásról nem is beszélve. Minden egyes hajmosásnál ordított ahogy csak bírt, pedig a legjobb minőségű baba sampont használtuk, és nagyon óvatosan mostam a haját, hogy ne legyen kellemetlen. Az az igazság, hogyha vissza emlékszem én sem szerettem, amikor hajat kellett mosni, de én leginkább a vizes hajszálak miatt, azok valahogy olyan undorítóak voltak számomra. 

Várandóságom ideje alatt nagyon sok babakönyvet olvastam, igyekeztem felkészülni a pici ápolására, etetésére, fürdetésére, alvására, szóval mindenre, amire amúgy fel lehet. De nem, nem lehet felkészülni, valóban jön ösztönből. Annak ellenére, hogy nagyon sok könyvet kiolvastam, szinte semmit nem úgy csináltam, ahogyan a könyvek írták. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt néhány nagyon hasznos információ, amit nem követtem, de alapjában véve a legtöbb babás-mamás projektet ösztönből csináltam. Hálás vagyok, mert nem volt gond az etetéssel egyáltalán, volt is tejem bőven, ezért a kisfiam nem kapott tápszert egyáltalán, sőt az anyatej után egyből rendes tehéntejre váltottunk. 

Nálunk a családban mindenki izzadós, és ezt a tulajdonságot a kislányom is örökölte. Egészen pici korában is mindig figyelnem kellett arra, hogy ne öltöztessem túl, mert akkor elkezd izzadni, megkapja a levegő és azonnal beteg lesz. Elég sok öltözködési kísérletünk volt arra, hogy megtaláljuk a megfelelő réteget, ami elviselhető volt, de ugyanakkor nem is fázott meg benne. 

Az életben vannak fordulópontok, amelyek során teljesen más értelmet nyer minden, egy ilyen fordulópont a gyerek születése is. Emlékszem, amikor megtudtuk, hogy várandós vagyok vegyes érzelmek töltöttek el, egyrészt mert valójában még várni szerettünk volna a baba projekttel, másrészt mert igazi boldogság kerített hatalmába. Leginkább attól féltem, hogy nem fogok tudni megbirkózni a feladattal, és nem leszek jó anya. Sok videót néztem, könyvet olvastam, míg a nővérem nem nyomta be a féket, és nem kaptam tőle egy alapos fejmosást. Igazából nem azért tette, mert butaságokkal tömtem a fejem, hanem mert mindenfélét összeolvastam, videókat néztem, és a sok információ áradat miatt kezdtem bepánikolni. 

A legnagyobb félelmem mindig az volt, hogy a gyerek amikor elkezd járni nagyokat fog esni, összetöri kezét, lábát. Kaptam is fejmosást elég sokat a barátnőimtől, hogy fogjam vissza magam, és ne legyek annyira stresszes anyuka, mert sokkal rosszabbat csinálok. Hát, ha valaki akkor én stresszes anyuka voltam, és még mindig az vagyok, de most már nem annyira..

A babakellékek közül a legnehezebb volt a babakocsit beszerezni. Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy honnan és milyen babakocsit vásároljunk, egy csomó oldalt megnéztünk, kikértük a barátok véleményét is. Végül aztán sikerült választani.

Kislányom születése után minden megváltozott, a szürkének tűnt hétköznapok egyszerre váltak színessé és mozgalmassá. Nagyon vártuk az érkezését és egyben nagyon izgultunk is, hogy minden a lehető legjobban legyen elő készítve mire az új családtag megérkezik. A babaszoba berendezésétől egészen a babakellékek beszerzéséig mindent gondosan előkészítettünk. Gyönyörű kis palotát rendeztünk be a hercegnőnknek, azonban sokat nem uralkodott a kastélyában, hiszen első pillanattól kezdve a mi hálószobánkban érezte jól magát.