babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

Ha a saját gyerekkorunkra tekintünk vissza, mi is gyakran hallottuk, hogy „menj, és moss kezet” vagy „mostál-e kezet?”. A kézmosás mára már egyre inkább felerősödik, hiszen ebben a vírussal teli világban, mindenhonnan csak azt hallani, hogy mossunk alaposan kezet, használjunk kézfertőtlenítőt. A gyerekek számára is annyira berögzült már a kézmosásnak a fontossága, hogy kérdezés nélkül mennek és kezet mosnak. Legalább is az én gyerekeim. Van egy hároméves lányom és egy ötéves kisfiam. A kézmosáshoz pedig van egy nagyon jó segédeszközünk, mégpedig a dupla fellépő. Egyik gyerek sem éri fel a kézmosó kagylót éppen ezért választottuk a dupla fellépőt, sokkal jobb megoldásnak számított, mint két különböző méretű fellépőnek a megvásárlása. 

A dupla fellépő tökéletesen szolgálja a célt. A súlya egyáltalán nem nehéz, így, ha a kislányom szeretne kezet 

Családunk apraja és nagyja összhangban élte mindennapjait. Szerettünk együtt lenni, meghitt pillanatokat együtt eltölteni. Annak ellenére, hogy a férjem munkájából adódóan nagyon sokat utazott próbált szinte ugyan annyi időt velünk tölteni. Tudta, hogy távollétében nem egyszerű nekem, hiszen az iker babákkal kétszer annyi a feladat. Az első pillanattól kezdve volt dadusunk, merthát a nagyik távol éltek tőlünk ezért ők nem tudtak annyit és olyan mértékben segíteni, mint ahogy szerették volna. A szülés utáni periódusban azért csak ott voltak nekünk, egy hónapot édesanyám, egy hónapot anyósom. Az az igazság, hogy szerettük volna ezt az időszakot csak mi megélni, új családként, de beláttuk, hogy két pici babával ez nem lesz lehetséges, főleg, hogy a férjem sem tudott csak egy hét szabadságot venni. Így nagy segítségek voltak a nagyik. Ahogy nőttek, úgy a feladatok is nagyobbak lettek, ezért szükség volt egy dadusra, annak ellenére, hogy én otthon voltam. Szerencsére gyorsan találtunk egy nagyon megbízható dadust, aki rövid időn belül olyan lett, mint a családtag. 

A baba ápolási szokások közül a fürdetés volt a legkedvencebb időtöltésünk. A kislányom imádott locsizni, engem pedig boldogsággal töltött el, az ő öröme. Már egészen pici baba korában hozzá szoktunk a fürdőzéshez. Amikor nagyon pici volt, akkor rendszerint két naponta locsiztunk. Miután már egyedül biztonságosan ült, akkor minden este volt fürdés. Mára már hároméves és az esti rituálé alapja a locsizás. Mindenféle fürdetési eszközt használtunk annak érdekében, hogy még kellemesebb legyen számára a locsizás. A vízhőmérő volt az az eszköz, amit a mai napig használunk. Az elején, amikor még picike volt féltünk, hogy nehogy túl forró vagy túl hideg legyen a fürdető víz éppen ezért beszereztünk egy vízhőmérőt. Utána meg úgy megszoktuk, hogy nem váltunk meg tőle. Igyekeztünk minden fürdetésnél egyforma hőmérsékletű vizet használni, ezzel is elkerülve minden lehetséges kockázatot. Tekintettel arra, hogy téli baba volt még inkább oda figyeltünk arra, hogy a víz hőmérséklete is rendben legyen, és a lakásban is megfelelő hőmérséklet legyen. 

Érdekes érzés, amikor megszületik bennünk az anyaság érzése. Már amikor a pocakban elkezd fejlődni a baba különös érzések kerítenek hatalmukban, aztán amikor előszőr megmozdul, majd, amikor folyamatosan érezzük a rugdalózásait, és végül, amikor a karunkban tarthatjuk. Csodálatos. Édesanyának lenni a világ legfelemelőbb érzése, amit nem lehet szavakba önteni. De ugyanakkor sok aggódalom, félelem is megszületik az anyák szívébe, hiszen a féltve óvják gyermeküket. Az én pici lányom nehezen született meg, bár a szívemben rég ott volt a gondolat és remény, hogy egyszer majd én is édesanya leszek, azonban hosszas és körülményes út vezetett a valódi beteljesüléshez. De hálás vagyok, hogy végül sikerült! 

A kislányom születése után teljesen átrendeződött a nappali. A szobanövényeim új helyet kaptak, a legtöbbet elajándékoztam, mivel sajnáltam kidobni őket, olyan szeretettel gondoztam, ápoltam őket. De egy új virág költözött a szívembe és az otthonunkba is, mégpedig Írisz, a kis hercegnőnk. Mivel imádtam a növényeket, virágokat ezért szerettem volna egy különleges virágnevet adni a kislányomnak, az Írisz és a Jázmin között vacilláltam sokat, míg végül az Íriszre esett a választás. Különleges jelentéssel bír számomra ez a név, ugyanis amikor megszületett a kislányom és a mellkasomra tették, ránéztem és olyan pompásan csillogott az arca, és egyből az első gondolat, ami belém hasított az volt, hogy Írisz lesz a neve. Ott abban a pillanatban, egészen pontosan a szülő asztalon megszületett a kislányommal együtt a név is. 

A szakkönyveknek köszönhetően rendkívül ügyesen tudjuk a gyereknevelés csínját-bínját, azonban, amikor megszületik az első gyerekünk mindjárt megváltoznak a dolgok. Én például a szopizással pontosan így voltam. Előre kitanulmányoztam minden szakkönyvet, hogy mire kell odafigyelni, milyen technikát kell alkalmazni, hogyan tartsam a babát, szóval, amit lehetett minden megtanultam a könyvekből. Aztán jött a gyakorlat és vele együtt a kész csőd. Egyáltalán nem sikerült alkalmazni a leírtakat, a kisfiam semmit nem szopizott. Két hónapig fejtem folyamatosan le a tejet és adtam cumisüvegből neki, aztán két hónap után szépen lassan elapadt és maradtunk a tápszerre. A cumisüveget érdekes módon egyből elfogadta, olyan jó ízűen nyelte belőle a tejet, hogy öröm és boldogság volt nézni. 

Számomra nagyon sokat jelentettek a babakellékek, jelentősen megkönnyítették a hétköznapokat. Sok olyan hasznos eszköz van, amelynek használatával praktikusan és egyszerűen lehet a babával együtt lenni. Gondolhatunk itt a hintára, játszószőnyegre, de akár a pelenkázóra is. A pelenkázó számomra nagyon hasznos eszköz volt, hiszen nagy mértékben megkönnyítette a pici öltöztetését, valamint a pelus csere is sokkal gyorsabban és könnyebben ment. Bár az elején nem voltam elragadtatva a pelenkázótól. Egy délután állított haza vele a férjem, a főnökétől kapta ajándékba, nekik már nem volt szükségük rá, hiszen a kislányuk a három évet is betöltötte már, de mivel nem szerették volna kidobni, ezért bevitte a céghez valamelyik újdonsült apuka vigye haza. Nekünk nem volt pelenkázó így a férjem hozta haza. Egyetlen problémám volt csupán a pelenkázóval, hogy rettenetesen csajos volt. Rózsaszín, fodros, csillogó baba mintákkal tarkítva, szóval bárhogy nézetük, az egy az egyben csajnak készült. De sikerült új színbe öltöztetni a pelenkázót. 

Tapasztalt anyukaként bátran jelentem ki, hogy a baba kellékeket nagyszerűen használhatják a felnőttek is. Egészen pontosan az szoptatós párnára gondolok. Bár tény, hogy a szoptatós párna nem csak a kisbabák számára lett kitalálva, azonban elsődleges célja a szopizás megkönnyítése. Én személy szerint sokat köszönhetek a szoptatós párnának, ugyanis már a terhességi időszakban nagyon sokat segített abban, hogy kényelmesen tudjak pihenni. Egyszerűen magam köré tekertem, jól tartotta a pocakomat így sokkal pihentetőbb volt az éjszakai alvás. Amikor megszületett a kisfiam a valódi célt szolgálta a szoptatós párna, ugyanis nagyon nehezen ment a szopizás. Nem is nagyon volt tejem, és a kisfiam lusta volt szopizni, ha nem jött akkor nem erőltette magát, inkább sírdogált és tudta, hogy fog kapni lefejt anyatejet vagy tápot. Nálunk a kettő együtt fogyott. A szoptatós párna abban segített, hogy tartotta a picit, mikor cicizett. Olyan kényelmes volt a kisfiam számára is, hogy szinte kivétel nélkül minden szopizásba belealudt. 

Kislányom születése után megváltoztak a hétköznapok, a megszokott rutin már teljesen más megvilágítást kapott. Ami oly sokszor halaszthatatlan feladatnak számított, egyszerre vált jelentéktelenné, vagy inkább halaszthatónak. A munkahelyemre mégis hamarabb kellett visszatérnem. Az egyik kollégám külföldre költözött a párjával és a cég éppen átalakította a személyzetet, jobban mondva leépítette, ezért két lehetőség volt, új személyt alkalmazni vagy visszamegyek én. Mivel nem akartam munkanélkül maradni a gyes végére így a mellett döntöttem, hogy visszamegyek dolgozni. Ez azonban azzal járt, hogy a kislányomat egy évesen bölcsibe kellett adjam. Szerencsére az irodaháznak volt egy magán bölcsődéje, pontosan az ott dolgozó személyeknek a gyerekei számára. Nagyon hamar beilleszkedett a kislányom, barátságos gyerek lévén ettől egyáltalán nem tartottam, hogy bármi gondot is okozna. 

Anyaként arra törekszik mindenki, hogy a legjobbat adja gyerekének. Sok édesanya retteg attól a gondolattól, hogy nem lesz elég jó anya, hogy nem tud megfelelni a feladatnak, hogy gyermeke nem fogja őt eléggé szeretni. Ez butaság, nincs nagyobb kötelék az anya-gyermek köteléknél, ami már a fogantatás pillanatától megszületik és a születéssel csak jobban felerősödik. Pontosan a már említett gondolatoktól való félelmünk birtokában hajlamosak vagyunk túl reagálni dolgokat, bele esni a mindent is be akarok szerezni csapdájába. Velem ugyanez történt meg, amikor Zenkő lányomat vártam. Amikor megtudtam, hogy állapotos vagyok mélységes öröm kerített hatalmába, aztán szépen lassan befurakodtak azok a gondolatok, amelyek félelemmel töltöttek el. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy mindenféle használati tárgyat meg akartam vásárolni, ki amilyent javasolt jónak én azokat mind-mind be akartam szerezni. A nagybeszerzés központi helyén a babakocsi állt.