babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

Általában minden gyereknek van alvókája, szundikendője, amit nem lehet sem nélkülözni, sem pedig helyettesíteni. Az én gyerekemnek nem volt, egészen addig a percig, amíg nem került bölcsibe. Pici kora óta úgy volt szoktatva, hogy külön szobába, és a saját kiságyába alszik. Természetesen a kiságyba voltak plüss játékok, akik őrizték és vigyázták az álmát, de olyan alvóka nem volt, sem pedig szundikendő, ami nélkül nem tudott volna aludni. Volt egy kedvenc plédikója, így neveztük, piros volt, fehér pöttyökkel. Azt nagyon szerette, és általában azzal is takarózott napközben. 

A bölcsibe való beszoktatás nem volt olyan nehéz, tulajdonképpen az első egy hétben sírdogált, utána megszokta. Első pillanattól kezdve próbáltuk úgy nevelni, hogy ne legyen túlságosan szülő függő, sokat volt a nagyszülőknél, a húgomnál, mivel nem volt cicis baba könnyen tudtuk a nagyikra vagy a húgomra bízni. Szerette is náluk, nem volt gond. 

Édesapám gyakran emlegette, hogy az ő gyerekkorában egy egész falu gyerekének nem volt annyi játék kisautója, mint egyedül az én kisfiamnak. Ebben volt némi igazság. Annak ellenére, hogy mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy ne halmozzuk fel a játékokat, viszonylag hamar meg telt a ház játékhegyekkel. Tény, hogy a gyerek a játéknak örvend a legjobban. Igyekeztünk inkább készségfejlesztő játékokat beszerezni neki, de ettől függetlenül nagyon sok játék kisautó került a lakásba. 

Kislányom nagyon sokat használta a játszószőnyeget. A színes, figurás játszószőnyeg ott hevert a nappaliban, és minden nap használatra került. Bár az elején eléggé tartottam a játszószőnyeg használatától, mivel egyáltalán nem találtam biztonságosnak. De kislányom annyira szerette és olyan jól elvolt rajta, hogy öröm volt nézni. Amíg egészen pici volt, úgy használtuk a játszószőnyeget, hogy feltettem a kanapéra, jól körbe raktam párnával, hogy nehogy leguruljon róla a pici lányom. Olyan jól el volt benne, nézegette a színes plüssfigurákat, mosolygott, gügyögött nekik. 

Kisfiam kedvenc játékszere a zenélő asztal volt. Nővéremtől kapta az egyéves születésnapjára, és mindjárt a kicsomagolás pillanatától a kedvence lett. Tekintettel arra, hogy a férjem zenész, és már adottak a gének a zene iránti érdeklődésre a nővérem még egy zenélő asztallal is hozzájárult a zenei készségek fejlesztéséhez. Az igazság az, hogy nagyon komoly zenélő asztal volt, ugyanis 22 hangszeres lehetőség és 3 játékmód volt rajta, amely arra ösztönözte a gyereket, hogy saját zeneszámait felfedezze és létre hozza. Ehhez azonban az én egyéves kisfiam még egy kicsit kicsi volt. Ő a szó szoros értelmében kísérletezett a hangokkal. Minél élesebb, idegesítőbb volt, ő annál jobban élvezte. 

Valójában jól el volt a zenélő asztallal, a kicsi székre ülve pont felérte az asztal billentyűit és máris kezdődhetett a koncert. Rend szerint akkor került elő a zenélő asztal, amikor én vagy telefonáltam, vagy éppen 5 perc csendre vágytam, elnyúlva a kanapén. Ekkor kezdődött a koncert.

Sokat kínlódtunk a fogzás időszakában. Volt, hogy éjszakákat nem aludtunk, úgy fájt szegénykémnek, a láza is felment, nem evett, nyűgős volt, egyfolytában ölben akart lenni. Szóval elég kemény időszak volt. Egyetlen nagy szerencsénk volt, mégpedig a rágóka. Egy szív alakú vízzel tölthető rágókája volt, ha jól emlékszem akkor még az egyik babalátógató hozta ajándékba. Bár őszintén másképpen nem tudom, hogy kerülhetett hozzánk. De jó, hogy hozzánk került, mert szinte életmentőnek is nevezhetjük. Maga a rágóka valóban nem volt semmilyen, egy egyszerű szív alakú, puha anyagú, ami nem sértette a gyerek fogínyét, jól tudta rágcsálni. Körülbelül ennyit tudnék jellemzőként leírni róla, viszont annál többet segített nekünk a nehéz időkben.

A babakocsival kapcsolatban kellemetlen élményünk van, ugyanis eltűnt. Nagyon nehezen sikerült kiválasztani a babakocsit, hogy a színe is megfeleljen, a típusa is jó legyen, kiegészítőkkel is rendelkezzen. Szóval nem volt egyszerű dolgunk. Végül sikerült egy fekete-barackszínű kombinációt választani, multifunkcionális volt, tehát volt vele hordozó, mózes, táska, minden, ami vele jár. Már az első pillanattól kezdve megszerettük, én is és Panna lányom is. Jókat sétáltunk vele, nagyokat aludt benne. Tekintettel arra, hogy a negyedik emeleten laktunk, így minden egyes alkalommal nem cipeltem fel és le a lépcsőn, rend szerint csak éjszakára vittük fel, vagy legtöbbször arra sem. A lépcsőháznak nagy tágas előtere volt, ezért nem zavart senkit, ha a földszinten hagytuk, azért sem, mert még voltak ott másnak is dolgai, bicikli, roller stb. Eszébe nem jutott volna senkinek, hogy netán eltűnnek ezek a dolgok, azért sem mert a bejárt előtt volt kamera is.  

A rengetek babakellék közül nem egyszerű kiválasztani a célnak leginkább megfelelőt. Nekünk a legnehezebben az autósülés kiválasztása volt. Bár a babakocsival együtt örököltünk hordozót is, így az első hónapokban nem volt gond az autósülés miatt. Igen ám, de a hordozót nagyon hamar kinővik, és az az igazság, hogy egy autósülés sokkal biztonságosabb is mint a hordozó, főleg, ha gyakori utazók vagyunk. Mi azok vagyunk!

Napjainkban rengetek olyan babaeszköz van, amely segíthet a mindennapokban. Az egyik ilyen eszköz nekünk a hinta volt. A kisfiam egészen pici kora óta használtuk a hintát, jókat tudott benne aludni, vagy ha nem aludt akkor akár egy órát is el volt benne. Nézegette a játékokat, ha kicsit nyűgösebb volt, akkor bekapcsoltam neki a nyugtató dallamokat. Rend szerint pár el is aludt benne. Amikor egészen pici volt, akkor olyant is csináltunk, hogy feltettem hintástól a konyapultra, amíg elkészítettem az ebédet, vagy elmosogattam ott volt velem, élveztük egymás társaságát. 

Számomra mégis a legfelemelőbb érzés az volt, amikor közösen kávéztunk, tejeztünk, teáztunk. Meg volt a pontos idő mindig, amikor enni kellett, és mivel csak három hónapos koráig szopizott ezért hamar váltottunk a tejporra.

Kislányom elég erős karakterrel rendelkezi. Lényegében azt is mondhatnám, hogy nagyon hisztis, de az erős karakter szebben hangzik. Most lesz hároméves, de már ki harcolja magának, amit szeretne. Főképpen a nagyszülőknél ér el nagyobb sikereket. Legújabb rögeszméje a Minnies dolgok beszerzése, ruhák, ágynemű, táska, kiegészítő, minden Minnies kell legyen. A mamák pedig előszeretettel vásárolják neki a különböző dolgokat. Legújabb kedvencünk az ágynemű. Valóban jó minőségű, szép színes ágynemű, azonban egyetlen probléma van vele, hogy csak azzal akar takarózni, abba akar aludni még a napköziben is. Alig egy hónapja kezdtük az napközit, de már sokszor kiverte a hisztit a Minnies ágynemű miatt. Mégsem hordozhatjuk az óvodába. 

A kisbaba életben különböző szakaszok vannak, amelyekkel sok esetben meg kell küzdeni, szerencsésebb esetben pedig örömmel éljük át. Ez utóbbira kevesebb példa van. A mi esetünkben azt is mondhatom, hogy egyáltalán nincs. Számomra minden szakasz egy – egy küzdő tér és idő volt, főképpen, ami a táplálkozási szakaszokat illeti. Igyekeztük követni a szakirodalmat és mindent is úgy csinálni, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Na és pontosan itt hibáztunk. A csepp kislányom nem az a baba volt, amelyekről a könyvek írnak. Ő már az első napokban meg is mutatta ezt, amikor a cicit még csak befalni sem akarta. Erőltettük, nem adtuk fel, már pedig anyatejet fog kapni, de hiába. A sok próbálkozásnak, erőltetésnek az lett a vége, hogy se tej, se cicizés. Így jöhetett a cumisüveg és a jól bevált tápszer. Szóval tápszeres gyerekem lett.