Geri zsiráf a vízhőmérő

Várandóságom ideje alatt nagyon sok babakönyvet olvastam, igyekeztem felkészülni a pici ápolására, etetésére, fürdetésére, alvására, szóval mindenre, amire amúgy fel lehet. De nem, nem lehet felkészülni, valóban jön ösztönből. Annak ellenére, hogy nagyon sok könyvet kiolvastam, szinte semmit nem úgy csináltam, ahogyan a könyvek írták. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt néhány nagyon hasznos információ, amit nem követtem, de alapjában véve a legtöbb babás-mamás projektet ösztönből csináltam. Hálás vagyok, mert nem volt gond az etetéssel egyáltalán, volt is tejem bőven, ezért a kisfiam nem kapott tápszert egyáltalán, sőt az anyatej után egyből rendes tehéntejre váltottunk. 

Úgy összességében nem volt egy problémás baba, egyedül a fürdetést nem szerette, pedig azt mondják, hogy a babák imádják a vizet, nem félnek tőle, igazi élmény a fürdetés. Hát nekünk is az volt, igazi élmény, de nem egészen kellemes. Addig volt gond csak, amíg bele ültettem a fürdetőbe, és az egész teste nem lett vizes, utána meg alig lehetett kivenni. Volt egy érdekes vízhőmérőnk, természetesen kék színű és zsiráf alakú. Ez a vízhőmérő annyira tetszett a kisfiamnak, hogy szinte minden alkalommal ezzel kötöttük le a figyelmét, és nem is vette észre, hogy éppen fürdetjük. A vízhőmérő számomra is nagyon hasznos eszköz volt, ugyanis soha nem találtam el megfelelő hőmérsékletűnek a fürdető vizet. Az általános megállapítás szerint a könyékkel kell leellenőrizni, hogy elég meleg a víz, mivel ott a legvékonyabb a bőr, és a legérzékenyebb is, akárcsak a baba bőre. Nos ez a módszer nem vált be nekem, sokkal jobb megoldás volt a vízhőmérő. 
A vízhőmérőnek nevet is adtunk, ő volt Geri. Egy állatmesés könyvből találtuk neki a nevet, és elég vicces volt, hogy nem egy plüss zsiráfot nevezünk el, hanem egy vízhőmérőt, amit fürdetésnél szoktunk használni. Geri zsiráf nagyon jó társ volt a pancsolásoknál, gondoskodott arról, hogy a víz megfelelő hőmérsékletű legyen, és el szórakoztatta kisfiamat az alatt a néhány perc alatt.