Kettős öröm a babkocsival!

Szülőként igyekszünk mindenből a legjobbat adni gyermekünknek. Attól a pillanattól kezdve, hogy szülőkké válunk egészen megváltozik az életünk, a szürkehétköznapok egyszerre megszépülnek, az addig észre sem vett apró dolgok egyszerre oly hatalmassá és fontossá válnak. Nagyon sok személyes tapasztalatunk van a dolgok átértékelődésével, de mind közül a babakocsi élményünket osztom meg az olvasóval.

Mindig csodáltam azokat a hölgyeket, akik babakocsit tologatva sétáltak az utcán, a parkban, sőt a bevásárlóközpontokban is. Úgy gondoltam, hogy kettős öröm van bennük, egyrészt az elégedettség, hogy mindenki mosolygósan tekint a babára, másrészt meg mozgás, és kényelem öröme, amit a babakocsi nyújt. Nos, amikor anyává váltam és elkezdtünk babakocsizni ez a kettős öröm számomra a valóságban nem egészen úgy alakult, mint a képzeletvilágomban. Egyrészt mert egy örökkévalóságig kerestük a megfelelő babakocsit, másrészt mert a kisfiam utált benne utazni. Kezdő, naiv szülőként azt hittem könnyű lesz a babakocsi vásárlás, csupán a modellt és a színt kell kiválasztani, de nem ilyen egyszerű. Amikor szembe találjuk magunkat a különböző típusokkal, multifunkcionális babakocsi, sport babakocsi, esernyőre csukható babakocsi, és hadd ne soroljam a többit, teljesen összezavarodik az ember. És amikor meglátjuk a szín kombinációkat ott aztán tényleg a bizonytalanság lesz úrrá rajtunk. Így vagy úgy, de sikerült kiválasztani egy csodás fekete-kék színű multifunkcionális babakocsit minden kiegészítővel és tartozékkal együtt. 
Az örömünk hamar elszállt, amikor kisfiamat beletettük és iszonyatos üvöltésbe tört ki. A mi sétáink elég körülményesek voltak, addig sírt, amig bele aludt. Így a kettős öröm, amit az anyaságom előtt gondoltam a babakocsizásról egészen másképp alakult. Az utcán, a parkban, a bevásárlóközpontban valójában elég sajnálattal bámultak, „vajon mért üvölteti a gyereket”, „szegény gyerek” ilyen és hasonló gondolatokat lehetett leolvasni az emberek arcáról. Aztán szerencsére ahogy kezdett nőni a kisfiam, és már egészen stabilan ült a babakocsiban a sétákat is kezdte élvezni, kitárult előtte a világ. Olyan édesen bámulta a körülötte levő dolgokat, egy – egy gyereknek gügyögött, mosolygott a mellettünk elhaladókra, szóval azért a babakocsi megtette a hatását a kezdeti nehézségek ellenére.