A megunhatatlan játék kisautó
Édesapám gyakran emlegette, hogy az ő gyerekkorában egy egész falu gyerekének nem volt annyi játék kisautója, mint egyedül az én kisfiamnak. Ebben volt némi igazság. Annak ellenére, hogy mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy ne halmozzuk fel a játékokat, viszonylag hamar meg telt a ház játékhegyekkel. Tény, hogy a gyerek a játéknak örvend a legjobban. Igyekeztünk inkább készségfejlesztő játékokat beszerezni neki, de ettől függetlenül nagyon sok játék kisautó került a lakásba.
Volt egy kedvenc játék kisautó, ami mind közül a legnagyobb becsben volt tartva. Édesapámtól kapta ajándékba, egy Mickey egeres játék kisautó volt, és ez végig kísérte szinte az óvodás éveit. Minden gyereknek van egy kedvenc játéka, figurája, plüss állata, alvókája, amivel ugye elalszik, amitől megnyugszik. Nos, az én kisfiamnak egy játék kisautója volt, amit valójában én csak otthon használtam volna. Természetesen nem akartam megsérteni édesapámat, de számomra az a játék kisautó olyan semmilyen volt.
Egy nagy Mickey fejből állt az egész autó. És ez annyira bejött a kisfiamnak, hogy ezzel kellett aludni, óvodába kellett vinni, ha netán otthon felejtettük, akkor muszáj volt érte menni a város másik felébe. Szóval nekünk mindent az a kis játékautó jelentett. Számomra pedig az volt az igazi boldogság, hogy egyformán láttam édesapám szemében és a kisfiam szemében azt az tiszta, őszinte örömet, amit ez a kisautó nyújtott.
Sose felejtem el egy alkalommal az egyik csoporttársa véletlenül felcsomagolta, és haza vitte. Késő este vettük észre, amikor lefekvésre került a sor, hogy nincs meg a játék kisautó. Összekerestük az egész lakást, de sehol nem találtuk. Bármennyire késő volt felhívtam az óvónénit, hogy nem-e tud valamit a Mickey-es autónkról, de ő sem tudott. Nem került meg. Olyan mélységes szomorúság tört rá a kisfiamra, hogy elaludni sem tudott. Elolvastunk vagy öt mesét is, mire sikerült álomba szenderülnie, máskor meg egy mesét sem bír végighallgatni, a mese közepén már alszik is. Egész éjszaka nyugtalanul aludt, forgolódott, ébredt meg, nem találta a helyét. Aztán másnap az óvodában minden visszatért a régi kerékvágásba, ugyanis Bence, a csoporttársa már várta, hogy visszaadhassa neki a játék kisautót. Azóta mindig vigyáz rá.
