A nadrág pelenka nem a pelusról való leszokáshoz lett tervezve!

Elképesztő, hogy napjainkban milyen sok olyan eszköz van, ami leegyszerűsíti a gyereknevelés nehézségeit. Míg anyáink, nagyanyáink naponta kellett a pelenkákat mossák, addig nekünk nincs más dolgunk, mint megvásárolni, feltenni, levenni és kidobni. Sokszor így is húzzuk az orrunkat, hogy már megint pelust kell cserélni. De, ha belegondolunk, hogy régebb minden pelus csere egyben mosást is jelentett, akkor mindjárt hálásak lehetünk, hogy a jelenben ez nem így van. Bár kislányom viszonylag nagy pelusos volt, elég későre vált szobatisztává, mégis örvendek, hogy a pelenka mosás korszakát már nem fogtuk ki.

A pelusról való leszokásnak többször is nekifutottunk, aztán végül eldöntöttem, hogy nem erőltettem, mire megy férjhez csak nem fog pelenkát hordani  Anyukám többször mondta, hogy „bezzeg, ha pelenkát kellene mossál, akkor nem ilyen lenne a felfogásod”. Hát szó, ami szó valóban igaza volt, de ugyanakkor azt is tudta, hogy nagyon sokat próbálkoztunk a pelusról való leszokásról. Kipróbáltuk a nadrág pelenkát, ami be kell vallanom egy roppant hasznos eszköz. Az elején idegenkedett a kislányom a nadrág pelenka használatától, aztán amikor rájött, hogy ebbe is ugyanúgy lehet pisikálni és kakilni már nem volt gond. A nadrág pelenkátfőleg akkor használtuk, amikor valahova mentünk, mert jól tartotta a bele helyezett pelust, teljesen vízhatlan volt így nem szivárgott ki belőle a pisika. Nyáron olyan volt a nadrág pelenkába, mintha rövid nadrágba jönne-menne, ezért sokszor megtévesztettük, hogy ne szabad bele pisikálni, és bele kakilni, mert rövid nadrág. Rossz ötlet volt teljesen ez a megtévesztés, mert csak meg jobban összezavartuk vele a gyereket. Önmagában valóban hasznos eszköz volt a nadrág pelenka, azonban az tény, hogy nem ezzel kell leszoktatni a gyereket a pelusról  A nadrág pelenka a mi esetünkben nem volt hosszú életű.
A csini bugyik használata sokkal érdekesebbnek bizonyult, de csak addig volt érdekes, amíg nem kellett csorgatni vagy kakilni, mert ilyenkor rendszerint a bugyi látta kárát. Szépen lassan megszokta, hogy amikor pisikálni kellett akkor szólt, de a kakilás esetében sokkal többet kínlódtunk. Mindig elbújt vagy az asztal alá, vagy az ajtó mögé és ott mégis oldotta a csinibugyiba. Aztán szépen lassan elértük azt a pontot, hogy szobatisztává vált háromévesen.