Nyugalmat adó játszócumi

Ha valaki akkor a kisfiam nagy játszócumi kedvelő volt, és a mai napig igen nagy becsbe van tartva a cumikánk. Ez a nagy cumi szeretete nagy mértékben a nagyiknak köszönhető, ugyanis alig négy naposan már a szájába nyomták a játszócumit. Emlékszem haza értünk a korházból ott volt az egész család, ebéddel, tortával, virággal, szóval ahogy ilyenkor lenni szokott nagy lelkesedéssel várt haza mindenki. A kis pötty fiamat letettem a nappaliba a kanapéra, ahol mindenkinek lehetősége volt körbe rajongani. Igen ám, de elkezdett nyűgölődni, valószínű az új hely, a sok ember körülötte nem tetszett, és akkor a mamák csodálatos ötlete, próbáljuk meg a cumit. Nos, attól a pillanattól kezdve a játszócumi beírta magát a hétköznapokba. 

Két dolog nyugtatta meg a kisfiamat az én ölelésem és a játszócumi. Poénkodtunk is a férjemmel sokat, hogy a játszócumi nagyobb biztonságot nyújt neki, mint az apja. Vicc ide vagy oda, épp amilyen könnyen megszerettük a cumit, pont olyan nehezen szoktunk le róla. Rend szerint minden nap kellett vinni a bölcsibe, mert csak azzal aludt el. Amikor már kezdte mindenki megjegyezni, hogy „jaj te már nagyfiú vagy nem kell cumi”, vagy „a pici babáknak való a cumi, nem a nagy fiúknak” kezdte szégyelleni magát, de a játszócumiiránti kötődését nem tudta elhagyni. Volt olyan eset is, amikor a játszótéren elbújt a csúszda mögé, kivette a zsebéből a cumit kettőt szopizott és ment tovább játszani. Azt például megfigyeltük, hogy mindig akkor volt szüksége a játszócumira, amikor valami sérelem érte és szüksége volt nyugalomra. Ma a játszócumi a polcon van elrejtve egy dobozba, időnként megnézi, de nem használjuk már. 
A játszócumiról való leszokás miatt kikértem egy gyerekpszichológus véleményét is, és azt tanácsolta, hogy semmi képen ne erőltessem a leszokást, engedjük, hogy ő mondjon le róla. Valójában nem is amiatt aggódtunk, hogy nem fog leszokni a cumiról, hanem attól tartottunk, hogy zárkózott lesz, és tárgyakba fogja keresni a biztonságot, nyugalmat és nem bennünk. Szülőként olyan sok minden kavarog bennünk, és olyan sok aggódás, félelem tornyosul fel, amit meg kell tanulnunk jól kezelni.