A pótolhatatlan tündéres étkészlet

Újdonsült anyukaként sokszor éreztem úgy, hogy valamit elrontottam, hiszen Sára lányom egy rendkívül hisztis kisasszonnyá cseperedett. A szüleim elmondása szerint nem csináltam én rosszul semmit, csupán genetika, mert én is pontosan ugyanilyen hisztis voltam. Az tény, hogy mivel első gyerek volt ezért sokkal jobban el volt kényeztetve, több minden meg volt neki engedve, ami miatt érezte, hogy ő a kis főnök. Egyébként egy végtelenül jókedvű, barátságos, sőt még azt kell mondjam, hogy kiegyensúlyozott kislány is, csak, amit akar azt akarja, nem számít hogyan, de eléri. És ezt legtöbbször a hisztivel. Már úgy vagyunk vele, hogy oké, rendben csak legyen elég a hisztiből. Ez lehet nem egy jó módszer, de egyelőre más nem hatásos, reménykedünk, hogy el fogja nőni.

A legnagyobb hisztik általában az étkezésnél törnek ki, mert ugyebár nem az asztalnál szokás étkezni, hanem mese közben. Itt megjegyzem, hogy a nagyiknak köszönhető ez a szokása, mert náluk minden is megvolt engedve, csak éppen egyen valamit a gyerek. Így otthon is minden étkezésnél kitört a hiszti, hogy csak akkor hajlandó enni, ha a nappaliba ehet, mesenézés közben. Nem mentünk bele a játékba, és amikor már estére olyan éhes volt, hogy nem bírt magával, akkor az asztalhoz ülve megette a vacsorát. Anyukámtól kaptunk ajándékba egy tündéres étkészletet, aminek szintén az volt a háttérsztorija, hogy egyen a gyerek. A tündéres étkészlet egy kisebb és egy nagyobb tányérból, két kis kanálból és egy pohárból állt. Ez volt az az étkészlet, amiből mindig enni akart. Volt Minnies, Elzás, bohócos mindenféle étkészletünk, de egyik sem volt jó, csak a tündéres étkészlet. Egyik alkalommal mentünk hétvégi kirándulásra a barátokkal és otthon maradt a tündéres étkészlet, mondanom sem kell milyen hiszti lett belőle, de nem volt mit tenni, egy étkészlet miatt nem autóztunk több száz kilométert haza. Így nem volt mit tenni alkalmazkodtunk a helyzethez, és próbáltuk minél érdekesebben megoldani az étkezéseket. A hétvégi ház amúgy mindennel fel volt szerelve, sőt gyerekek számára is voltak evőeszközök, de nem volt tündéres étkészlet. Az első nap eléggé zajosan telt el, de a sok gyerek között már a második napra belefeledkezett, hogy ő valójában nem is abból az étkészletből eszik, amelyikből szokott!