Pozitívat csalódtunk az etetőszék használatában

Az etetőszék használata számunkra nem sok kérdést vetett fel. Úgy gondoltuk, fiatal szülőkként, hogy miután már stabilan ülni tud a pici, és kinővi a hordozót, amit etetőszék gyanánt és autósülésként is használtunk, akkor majd az asztalnál való evéshez szoktatjuk. Természetesen egy kicsi ügyes széket csináltattunk, ami pont az ő mérete és talál az asztalhoz is. A végén nem került sor a használatára. Egy-két alkalommal próbáltuk használni, de olyan üvöltésbe tört ki a kislányunk, ahogy ráültettük, hogy oda ne közel. Így nem erőltettük. 
Közös megegyezés alapján rendeltünk a webshopról egy etetőszéket. A lehető legegyszerűbbet vásároltuk, nem volt csak egy tálcája, a színe fehér volt és az ülőrészét be lehetett csatolni. A célnak tökéletesen megfelelt, sőt túl is szárnyalta azt. Az első perctől kezdve a kislányunk szerette, nem volt sírás, amikor beleültettük, akár még olyan is előfordult, hogy egy órát el volt benne, forgatta a kis színes könyveit, vagy gyurmázott.

 Nagyon könnyen lehetett takarítani, a tálcája pedig olyan jó öblös volt, hogy nem esett ki belőle az ételmaradék, morzsa. Arra azért figyeltünk, hogy túl sokat ne üljön benne, és étkezésnél pedig közel húztuk az asztalhoz, hogy érezze ott a helye neki is. Az etetőszék nem foglalt el nagy helyet, mivel a legegyszerűbb modell volt, és nem az a nagy puffos, mindenféle extra funkcióval ellátva. Igaz arra is törekedtünk, hogy minél jobban hasonlítson a normál székhez. Nem is tudom pontosan megmondani, de talán hároméves koráig használtuk a széket. Az etetőszék tálcája leszerelhető volt, ezért is tudtuk olyan sokáig használni, nem foglalt nagy helyet így egy az egyben illeszthető volt az asztalhoz. Nagyokat szórakoztunk azon is, hogy kislányunk úgy tologatta az etetőszéket mint egy babakocsit, a súlya rendkívül könnyű volt, és nem beszélve arról, hogy a parketten milyen jól csúszott. A lábakon volt gumivédő, így nem karcolta össze a padlót. Az etetőszék végül is pozitív csalódás volt számunkra, és nagyon hasznos volt, oly annyira, hogy a nővérem kislányának is tovább ajándékoztuk.