A világ legfélelmetesebb dolga a fürdetés

Két gyermekem van, és mára már azt mondom, hogy szerencsére, elég kicsi a korkülönbség köztük. Így jobban belegondolva igazán szerencsés lehetek a párommal, hisz soha egy percig sem riadt vissza még a pelenkázóstól sem. Már első alkalommal úgy megcsinálta mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy hogyan is kell bepelenkázni egy újszülöttet. Mindent megcsinált szó nélkül, sőt az elején például a fürdetést csak Ő csinálta. Megmondom őszintén én rettegtem a fürdetéstől, hisz attól féltem, hogy mi lesz, ha elejtem, vagy mi van, ha emiatt túl szorosan fogom, és még ezernyi hasonló félelmem volt. Semmitől sem féltem, csak és kizárólag a fürdetéstől. Így ez a feladat mindkét gyermek esetében Ő rá „hárult”.

Természetesen, miután eltelt 1-2 hét már én is megpróbálkoztam egy-egy fürdetéssel, de inkább az Apukára hagytam ezt a megtisztelő feladatot.

Ami számomra meglepő volt, nem is tudtam, hogy a fürdetéshez is ennyi minden szükséges. Kellett babakád, jó erről mondjuk tudtam, aztán hőmérő, amivel megtudom nézni hány fokos a víz, hogy ne legyen se túl meleg se túl hideg, gyógyszertári krém, ami szintén a fürdetésnél kell, törülköző, babafésű. Nem árt a babakádnál olyat vennünk, amihez tartozik állvány is, ezáltal nem fog hajolgatás közben megfájdulni a hátunk.

Amikor megszületett második gyermekem a fürdetés akkor is Apára hárult. Hiába voltam már tapasztaltabb és talpraesettebb az Anya szerepben, de ez akkor sem ment. Mai napig úgy gondolom, hogy számomra a világ egyik legfélelmetesebb dolga az egy újszülött fürdetése, hisz még oly esetlen, és szó szerint az élete van a kezedben. Nekem azért nem ment, mert egyszerűen nem tudtam a karomban elég biztonságosan tartani, és mivel féltem ezt Ők is érezték, és emiatt minden alkalommal sírás volt, hisz nem értezték biztonságba magukat, ahogy én sem. Persze ahogy nőttek és már tudták magukat tartani, onnantól kezdve átvettem ezt a feladatot, és nem is voltak akkor már félelmeim. Csak az elején, mikor még 1-2 hetes, amikor még a kis fejecskéjüket sem tudják tartani, és neked kell úgy fogni őket, hogy ki ne essenek a kezedből, ez az, ami számomra oly annyira rémisztő.