Piros-babos „plédikoból” lett szundikendő
Általában minden gyereknek van alvókája, szundikendője, amit nem lehet sem nélkülözni, sem pedig helyettesíteni. Az én gyerekemnek nem volt, egészen addig a percig, amíg nem került bölcsibe. Pici kora óta úgy volt szoktatva, hogy külön szobába, és a saját kiságyába alszik. Természetesen a kiságyba voltak plüss játékok, akik őrizték és vigyázták az álmát, de olyan alvóka nem volt, sem pedig szundikendő, ami nélkül nem tudott volna aludni. Volt egy kedvenc plédikója, így neveztük, piros volt, fehér pöttyökkel. Azt nagyon szerette, és általában azzal is takarózott napközben.
A bölcsibe való beszoktatás nem volt olyan nehéz, tulajdonképpen az első egy hétben sírdogált, utána megszokta. Első pillanattól kezdve próbáltuk úgy nevelni, hogy ne legyen túlságosan szülő függő, sokat volt a nagyszülőknél, a húgomnál, mivel nem volt cicis baba könnyen tudtuk a nagyikra vagy a húgomra bízni. Szerette is náluk, nem volt gond.