Hogyan szokott le kislányom a játszócumiról?

Köztudott, hogy a babák erős szopási ösztönnel jönnek a világra, amely első sorban a táplálkozásban segít, ugyanakkor megnyugvást is jelent számukra. Csecsemőkorban a szopizás, a cumizás fizikai biztonságérzetet ad a babának, ha szopizik, úgy érzi, minden rendben, hiszen van elég táplálék és van, aki vigyázzon rá. Az én pici lányom szinte semmit nem szopizott, ellenben a cumizás egészen hároméves koráig elkísérte. Elején nagyon elleneztem a játszócumi használatát, de mivel egyáltalán nem szopizott úgy gondoltuk naiv szülőként, hogy ezzel hátha ösztönözzük a cicizésre, és nem kell mindig lefejni az anyatejet. A tejtermelődéssel nem volt probléma, gyakorlatilag túl sok is volt, viszont minden szopizás rémálom volt, hiszen csak sírt a pici, de nem tudott jóllakni. Így nem maradt más, mint a fejés. 

A játszócumi némi reményt adott ahhoz, hogy hátha a cicizés is sikerrel jár, arra viszont nem számítottam, hogy annyira rászokik a majd a kislányom, hogy napközibe is cumival járunk. Mi teljesen fordítva működtünk, ugyanis a kislányom akkor szokott rá a játszócumira, amikor le kellett volna szoknia róla. A játszócumielhagyását egy éves kor alatt a legegyszerűbb megtenni, amikor még nincs lelki függőség, ilyenkor azonban átmenetileg bújósabb lehet a baba, több figyelmet és testközelséget igényelhet. A legnehezebb 1-2 éves kor között leszoktatni róla a kisgyereket, mert ilyenkor amúgy is egy lelkileg változékony időszakon megy át, amikor a játszócumi és az egyéb átmeneti tárgyak fontos nyugtatóként funkcionálnak a számára. Nekünk ez utóbbi időszak adatott meg, és bevallom, hogy az elején bosszantott is, és igyekeztem mindent megtenni a leszoktatás érdekében. Volt rá példa, hogy azt mondtuk a cica megette, de nem volt hatásos, hiszen az összes cicának fel akarta vágatni a hasát, hogy megkeressük. 
Az olyan trükközések, mint a gyerek győzködése arról, hogy ő már “nagy” és ezért le kéne tenni a játszócumit, vagy az, hogy adjuk oda a Mikulásnak, húsvéti nyúlnak, dobjuk ki a kukába, adjuk oda egy másik kisbabának stb. egyáltalán nem vezettek eredményre. Sőt a sok győzködés és próbálkozás azt eredményezte, hogy jobban ragaszkodott a játszócumijához. Így elengedtem a dolgot, amig végül teljesen természetes módon egyik napról a másikra elfelejtettük a cumit, valójában mai napig ott van a fiókban és néha megnézi, de már nem tart igényt rá.