Blog

Bevallom őszintén, hogy én sajnos pont az az Anyuka vagyok, akinek mindenből legalább 3-at kell vennie ahhoz, hogy megtalálja a megfelelőt. Hihetetlen, hogy szinte minden fontosabb dolognál mellé nyúlok, és mindig sikerül a legrosszabbat megvennem mindenből. Így voltam a babakocsikkal, a légzésfigyelővel, mellszívóval és még a bébiőrrel is.  Igyekeztem nagyon körültekintően választani a babafigyelő esetében, alaposan utána olvastam, és többet is megnéztem. Végül kiválasztottam egyet, amelyről úgy gondoltam, hogy árérték arányban az lesz a legjobb, hát tévedtem. Amikor megérkezett nagyon szupernek tűnt, még zenét is tudott játszani, és különböző színekben világított. Egészen addig tökéletes volt ez a bébiőr, amíg csak a bejárati ajtó elé mentem. Egyik nap jött a postás, és én bátran kimentem a kapuhoz, gondolván, hogy nem lesz semmi baj (nem is lett), hisz nálam a bébiőr, hallani fogom, ha valami történik. De mire a kapuhoz értem a térerő elment, és csak recsegett ropogott az egész. Azért fontos tudni való, hogy nem több ezer négyzetméteres területen lakunk, a bejárati ajtónk, kb. 15 lépésre vagy talán annyira sincs a kaputól. Hát őszintén szólva elég mérges lettem, természetesen azalatt az egy perc alatt míg átvettem a levelet nem történt semmi, de akkor is nagyon bosszantott, hogy pár lépéssel arrébb a háztól már nem működik.

Emlékszem mikor én voltam kisgyerek a nagyszüleim mindig elvittek minket nyáron a telekre. Egyszerre 4-5 unokára is vigyáztak nyáron, és mivel Nagypapám sofőr volt így volt kocsija, tehát mindig azzal mentünk vidékre. Ha belegondolok annyira furcsa, hogy mennyit változott és fejlődött a világ. Akkor a kocsiba négyen- öten ültünk mindig hátul, bekötve a biztonsági üléssel, és akkor még az autósülésről még hallani se hallottak, talán akkor még csak az ötletének a megszületése lehetett. Teljesen biztonságosnak számított kb. 30 évvel ezelőtt, hogy a gyerekek hátul ülve bevannak kötve, emlékeim szerint talán csak annyi szabály volt a gyerekek biztonságos szállítása érdekében, hogy az anyósülésen 120 cm-nél alacsonyabb gyermek nem ülhet. Mindig nagyon élveztük ezeket az utazásokat, jókat játszottunk közben és emlékszem, hogy a Nagymamám minden úton énekelt valamit, amit mindig nagyon élveztem, mert sosem az általános gyerekdalokat vagy ismert dalokat énekelte, hanem mindig egy-egy akkori énekesnő dalát.

Megmondom őszintén, hogy ezt a külön alvásos témát mindkét gyermekemnél jól elszúrtam. A lányommal már rögtön születése után, a fiamnál pedig párhónaposan rontottam el. Ezt részben bánom, részben meg nem. Imádok velük aludni, viszont néha meg sok, hogy még alvásnál sincs meg a magánszférám. A lányomnál ezt a problémát úgy-ahogy gyorsan megoldottam, olyan 1,5 éves lehetett mikor megkapta az első igazi kiságyát, ami igazán csajos volt. Az elején ugyan nehezen szokott bele, de végül nagyon megszerette. Az eredeti baba kiságyban úgy aludt, hogy az én ágyamhoz volt tolva, levéve az oldalsó rácsos rész, majd mikor a testvére megszületett, a kiságy átszállt a tesóhoz, onnantól kezdve, Ő az apukájával aludt a francia ágyban, az öcsi meg a kiságyban én meg vele egy szobában.

Ahogy nőttek a gyerekek, úgy ragaszkodtak egyre jobban ahhoz, hogy mind 3-an együtt aludjunk.  Így egyszobába költöztünk és úgy aludtunk, a fiam ekkor már velem aludt egy ágyban. Mivel mindenki velem szeretett volna lenni, ezért úgy döntöttem, hogy eljött az ideje annak, hogy a fiam is kapjon egy új ágyat. 

Megmondom őszintén, hogy mi egy autós család vagyunk, és mint autóval rendelkezőknek, bizony az autóba szükséges kiegészítőkre is kell gondolnunk, melyek szükségesek a gyerekeknek.

Imádom, hogy két gyermekem van, de sokszor annyira nehéz. Soha nem tudok csak az egyiknek venni valamit, mert akkor a másik miért nem kap, nem igazság, kapom meg. Így van ez mindennel, még a csokival, sőt, ha az utcán találunk egy madártollat még abból is vita van, hogy miért csak egy tollat találtam. Tehát nem egyszerű a több gyerekes élete, de hogy ne kanyarodjak el annyira a témától, így visszatérek az autóhoz.

Amikor még csak a lányom volt meg, egyszer láttam egy nagyon cuki kis mintás napellenzőt, amit meg is rendeltem neki gyorsan, egyrészt mert nagyon megtetszett, másrészt pedig azért, mert láttam, hogy kezdi zavarni a nap a kocsiban.

A mai napig sok emberből kisebb vitát vált ki, ha feljön a kisgyerekkel együtt alvás témája. Amikor terhes voltam a lányommal, szentül megfogadtam, hogy az én gyerekem már pedig külön szobába fog aludni, de ezt az elvemet már a kórházban „felrúgták”. Már az nap velem aludhatott amikor megszületett, persze külön kiságyban, de már az első tudtam, hogy nem fogom tudni magára hagyni, így amikor végre haza mehettünk az első dolgom az volt, hogy kértem Apát tegye be az én ágyamat a gyerekszobába. Onnantól kezdve borult az elv, hiszen voltak olyan esték mikor nem csak egy szobában hanem egy ágyban is aludtunk. Emlékszem amikor a gyerekszobát még csak rendezgettem, igyekeztem a kiságy legtökéletesebb helyét megtalálni, beleraktam a légzésfigyelőt, és kialakítottam a tökéletes gyerekszobát. Sokszor az elképzeléseink és a valóság nem egyeznek. Így hát maradtunk egyszobában, emlékszem a kiságyának az egyik oldalsó rácsát levettem, az én ágyamat pedig mellé toltam, ezzel egy babaöblöt alakítottam ki, így együtt, de még is külön aludtunk.

Amikor a kislányom megszületett, akkor rengeteg dolgot kaptunk az egyik rokontól, akinek akkor már fél éves volt a gyereke, s így már nem használták azokat. Kaptunk kiságyat (másikat vettek maguknak), pihenőszéket, és egy hintát. Ez a hinta azonban nem az, amire egyből asszociálunk, hanem ez egy kifejezetten babáknak szánt hinta. Nagyon szuper kis találmány, egy kis fészek szerű szék van rögzítve az állványra, amely hintáztatja a babákat. Elsőre kicsit ódzkodtam tőle, bár nem tudom miért, talán az idegensége miatt, hiszen addig nem is tudtam, hogy van ilyen. De bevallom őszintén nagyon jó kis dolog volt. Többféle fokozatba lehetett állítani, vagyis, hogy milyen tempóban ringassa a babát, volt zenélő és rezgő funkciója is, valamint még kis játékok is lógtak rajta. A lányom nagyon szeretett benne lenni, nagyon élvezte minden egyes funkcióját. Nagyon sajnáltam mikor kinőtte, mert órákat tudott volna benne lenni, nem csak megnyugtatta, de jókat is játszott benne.

Személy szerint nagyon szeretek utazni, párommal általában mindig olyan szálláshelyet keresünk, amelyeknél egy különálló házba tudunk lenni. Ezek a szállások mindig nagyon felszereltek, azonban a legtöbb esetben nem rendelkeznek babáknak szánt fekvőhellyel (tisztelet a kivételnek). Mivel számomra fontos a kikapcsolódás és változatosság, ezért már akkor is elmentük egy-egy hétvégére amikor a lányom még csak pár hónapos volt, és így volt ez a fiam születése után is pár héttel.

Amikor első gyermekemmel még csak terhes voltam, már akkor rengeteg dolgot kaptunk ismerősöktől többek közt kaptunk egy utazóágyat is. Emlékszem, hirtelen nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, hiszen már volt kiságyunk is meg minden, de úgy voltam vele, hogy majd csak jó lesz valamire. Jó is lett, az első közös utazásunknál magunkkal vittük, és milyen jól tettük, hisz a szálláshelyen a kicsit maximum csak az én ágyamba tudtam volna belefektetni. Innentől kezdve az utazások során ez egy olyan csomag volt, ami nélkül nem indultunk el sehova.

Emlékszem mindig is vártam azt a pillanatot amikor majd saját gyermekeim ragaszkodni fognak egy-egy plüss játékhoz. A mi esetünkben ez a pillanat amilyen „későn” érkezett el, annál jobban elhatalmasodott felettünk. Az első, talán 1-2 évben alig volt plüss játék otthon, talán csak 1-2 darab, de nem is volt többre szükség, hiszen mindenki úgy ragaszkodott a sajátjához, hogy nem is volt többre igény. Aztán egyszer csak felnyílt a szemük és láttak, hogy más plüssök is léteznek a világon, ami picit jobban tetszik, és ezzel elindult egy hullám, majd bejöttek a kedvenc mesék plüssei is. Ezt még mind lehetett volna koordinálni, de mivel elég nagy a rokonság, így persze mi mást is venne egy kis gyermeknek a család, ha nem plüsst. Egy időben jeleztem mindenkinek, hogy nem vehetnek plüss játékot mert már nem tudjuk hol tárolni őket, amit szerencsére mindenki be is tartott. Na de, mit gondolnak, oviban a névnap, születésnap alkalmára mit kapnak a gyerekek? Naná, hogy plüsst. Vettem egy szuper kis hálós zsák szerű játéktárolót, amit fel lehet akasztani akár a plafonra, és mivel kb 4-5 rekesze van, így kényelmesen elférnek benne ezek a játékok.

Ahogy nőnek a gyerekek, úgy változik az érdeklődési körük. Mindig csodálkozva figyelem a fejlődésüket, és néha vissza-vissza gondolok, a babás korra, hisz számomra olyan hihetetlenül gyorsan nőnek, és lesznek egyre okosabbak. Rengeteg változáson mennek keresztül, és ami régen nem kötötte le Őket, most már kezd érdekes lenni számukra.

Nem is olyan régen még csak egy plüss játék volt az, amihez ragaszkodtak, most meg már több kedvenc is van. Egy pár héttel ezelőtt voltunk állatkertben, ahol megnéztük a flamingókat, ez a madár nagyon megtetszett a lányomnak, de nem csoda, hisz a rózsaszín az egyik kedvenc színe (tipikus csaj). Mivel jó napom volt, ezért az állatkertben lévő kis ajándékboltba bementünk, és mondtam nekik, hogy választhatnak valami apróságot maguknak. A lányom egyből a flamingó plüss játékot találta meg, és persze meg is kapta. Azóta a flamingó szeretete nem csak arra a plüssre terjed ki, hanem mindenre, amelyen rajta van. Van már flamingós zoknink, pizsamánk, kirakónk, felsőnk.  Nem gondoltam volna, hogy egy állatkerti látogatásból ilyen „mánia” születik, és ami számomra a legérdekesebb, hogy valójában eddig fogalma se volt arról, hogy egyáltalán létezik ilyen madár, de ahogy meglátta megszerette.

Ahogy sok más szülő, úgy én is beleestem abba a hibába, hogy mindet IS megvettem és megveszek a gyerekeimnek. Tudom nem lenne szabad, mert egyrészt a sok játék miatt nem tudják mivel is játszanak, de sajnos nem tudok ellenállni, hisz olyan szupi játékokat lehet venni elég olcsón. Próbálok uralkodni magamon, de nem mindig megy, azonban tudom, hogy hosszútávon ezzel csak „ártok” nekik. De a lényeg, hogy szuper kis játékokat lehet szerezni, még használtan is. Így volt ez járássegítővel, amit már rég óta szerettem volna beszerezni, de sajnos amíg a lányom kicsi volt, addig nem találtam megfelelőt, viszont a fiamnak már igen. A legjobb benne, hogy a legjobb pillanatban találtam rá számunkra ideálisra. Mikor megvettem a fiam akkor kezdte gyakorolni a lépéseket, állni már tudott, de menni még nem. Miután megtette az első lépéseit, utána nem sokkal oda adtam neki a járássegítőt, ami minden jóval el volt látva. Volt rajta pörgethető játék, mini zongora, és még sok más zenélő, illetve kézügyességet fejlesztő játék is.