A bölcsibe felejtett szundikendő | babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

A bölcsibe felejtett szundikendő

A kisfiam születése után Alfonz is a családunk tagja lett. Ő nem más, mint a leghűségesebb alvótárs, a nélkülözhetetlen szundikendő. Azért kapta az Alfonz nevet, mert a szundikendő közepén egy lelogó fülű nyúl mosolyog. Kisfiamról azt kell tudni, hogy nehezen alszik el, de ha elalszik akkor képes egy egész éjszakát átaludni. Egészen pici korában sem kellett csak egyszer felkeljek éjszaka, este kilenc körül elaludt éjszaka körülbelül kettőkor felébredt ettünk és aludt vissza egészen reggel nyolcig. Szóval ilyen téren nem volt probléma, nem voltak számomra sem fárasztóak az első hónapok.

Alfonz a férjemnek köszönhetően érkezett a családba, ugyanis ő talált rá a szundikendőre egy bababolt polcán, és annyira megtetszett neki, hogy meg is vette. Bár akkor úgy voltunk, hogyha használja jó, ha meg nem tovább adjuk. De nem kellett továbbadni. A szundikendő örök kedvenc lett, és sajnos csak egy volt belőle. A szundikendőnek köszönhetően egy idő után már nem volt probléma az elalvással sem, olyan édesen bújt oda Alfonzhoz, alig telt el pár perc már aludt is. A szundikendő anyaga is nagyon puha, teljesen bababarát anyag volt, így nem állt fenn annak a veszélye sem, hogy esetleg bőrirritáció lép fel. 
Az első pillanattól kezdve tetszett a kisfiamnak a szundikendő, bár az elején inkább csak nézegette, fogatta, el-el kapta a logó füleit, de aludni nem aludt el vele. Aztán én minden alvásnál oda tettem melléje, és így szokott rá a használatára. Különösebb gond nem volt, illetve egyszer, amikor Alfonz véletlenül ott maradt a bölcsibe, és este vettük észre lefekvésnél, hogy nincs meg. Próbálkoztunk azzal, hogy hátha elalszik nélküle, oda bújtam mellé én, ringattam, mesét mondtam neki, súroltam a hátát, ez utóbbit amúgy szundikendő mellett is van, hogy alkalmazni kell. De itt most nem vált be semmi. Nem volt mit tenni Alfonz után kellett menni a bölcsődébe. Elég kellemetlen volt este tízkor zavarni a takarítónőt, hogy jöjjön és nyissa ki az épületet, de szerencsére nagyon kedves néni volt, aki valószínű már sok ilyen helyzettel találkozott és egy szóra jött. Férjem érte ment autóval, haza is vitte, igen ám de alig került elő a szundikendő, mivel éppen ágynemű csere volt az nap, az ágyneműkkel bekeveredett a szennyesbe. Jó sok keresés után került elő, azóta is hálásak vagyunk a takarító néninek.