Játszva jó a fürdetés | babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

Játszva jó a fürdetés

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, megmondom őszintén, nem igazán szerettem a fürdetést, emiatt ez a feladat mindig Apára hárult. Viszont onnantól kezdve, hogy a gyerekek már stabilan ültek, már átvettem sokszor ezt a szerepet, és elkezdtük a fürdést élvezni. Most lehet páran megfognak kövezni, de nagyon sokszor volt, hogy velük fürödtem. Egyrészt biztonságosabbnak tartottam, másrészt meg sokkal jobbakat játszottunk így, mint akkor. amikor én csak a kád mellett ültem. Emlékszem mindig kitaláltam valami újat, amiken mindig jókat kacagtak, hisz még a kisfejükben nem volt meg egyes dolgok / történések összefüggése. Ilyen volt az egyik kedvenc játékunk is, ami annyi volt, hogy elővettem egy üres flakont és a víz alá dugtam, ami akkor elkezdett buborékolni. Ez mindig nagyon tetszett nekik, jókat kacarásztak a buborékokon, és sokszor próbálták ők is utánozni a folyamatot, ami jó sokáig nem sikerült csak akkor, amikor már kicsit nagyobbak lettek. A másik kedvenc játékunk a habfújás volt, imádták amikor a tenyeremben lévő habot elfújtam és hullott, mint a szakadó hóesés. Persze ezt is próbálták utánozni, az meg nekem tetszett, hisz annyira cukik voltak, ahogy a fújó mozdulatot igyekeznek utánozni.

 

Ahogy nőttek a gyerekek a fürdetési szokások, és játékok is változtak, emlékszem vettem nekik direkt fürdőkádban használható játékot, amelybe vizet kellett tölteni, ami pedig több apró lyukon keresztül folyt ki. Habár ma már elég nagyok a gyerekek, így nem kell mellettük lennem a fürdések alkalmával, de még a mai napig is elő szeretettel játszanak különböző játékokat a kádban, habár ma már külön fürdenek, de mindegyiknek megvan a kedvenc fürdős játéka. Fiam elő szertettel autózik, és mindig társít hozzá egy-egy történetet, néha autómosóban vannak az autók, néha pedig versenyeznek. Lányom általában levest, meg teát szokott főzni fürdés közben, olykor- olykor pedig a babáival játszik testvéreset vagy strandosat, mikor mit, de mindig kitalálnak valami jó kis történetet, és ilyenkor szinte csak ámulom a gyermeki fantáziát.