Maszat a hinta kutyus | babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

Maszat a hinta kutyus

Ha babajátékokról esik szó, akkor nem tudunk elég okosak lenni ahhoz, hogy mindent is ne halmozzunk fel. Annak ellenére, hogy én azt mondtam nem lesznek játékhegyek a lakásban, most ott tartunk, hogy az egész lakásban játékok hevernek. Mindig, amikor megkérdezték tőlem, hogy mit vegyenek a gyereknek karácsonyra, szülinapra azt válaszoltam, hogy ha játékot vesznek, akkor legyen az társasjáték, készségfejlesztő játék, kirakós, kocka, de semmi esetre sem műanyag játék. Szülőként tudjuk nagyon jól, hogy az olcsó műanyag játékok azon kívül, hogy első alkalommal úgy el van vele a gyerek csak a helyet foglalják. Kislányomnak megszámlálhatatlanul sok műanyag játéka van, kezdve a csinos kis smink készlettől egészen a babaházakig. Nem túlzok, ha azt írom, hogy már közel öt nagy szemeteszsák játékot válogattunk ki, amelyekből, ami még használható volt azt adtuk az árvaháznak, a többi meg ment a szemétbe. 

Az összes játék közül Maszat az örök kedvenc. Maszatról azt kell tudni, hogy egy hinta kutyus, és végtelen nagy becsben van tartva. A hinta kutyust első születésnapjára kapta a lányom édesanyáméktól, tudniillik anyumék szomszédjába volt egy kicsi kutya, amivel gyakorlatilag együtt nőtt fel a lányom. Minden alkalommal, amikor náluk jártunk a kis kutyus bújt át a kerítés alatt és ott szaladgált körülöttünk. Az ő neve volt Maszat, és róla kapta a nevét a hinta kutyus is. Azonban nem csak a neve, hanem a hinta kutyus kinézete is nagyon hasonlított a valódi Maszatra, kis foltos édes pisze orrú kutyus volt. 
Az első találkozás érdekes volt Maszattal a hinta kutyussal, ugyanis a kislányom azt hitte igazi, és azt szerette volna, ha ugyanúgy ugrál és szalad utána, mint az igazi Maszat. Ez azonban nem jött össze, mivel a hinta kutyus csak annyit tudott, hogy előre meg hátra mozgott, ha a hátán ült a kislányom. Az első úgymond csalódás ellenére nagyon hamar megszerették egymást és ő a lett a kedvenc játéka, ő vigyázott a szobájára, amikor bölcsibe volt, őt mutatta be elsőnek a hozzánk érkező gyerekeknek, és mai napig őrizzük.