Régen más volt a világ

Emlékszem mikor én voltam kisgyerek a nagyszüleim mindig elvittek minket nyáron a telekre. Egyszerre 4-5 unokára is vigyáztak nyáron, és mivel Nagypapám sofőr volt így volt kocsija, tehát mindig azzal mentünk vidékre. Ha belegondolok annyira furcsa, hogy mennyit változott és fejlődött a világ. Akkor a kocsiba négyen- öten ültünk mindig hátul, bekötve a biztonsági üléssel, és akkor még az autósülésről még hallani se hallottak, talán akkor még csak az ötletének a megszületése lehetett. Teljesen biztonságosnak számított kb. 30 évvel ezelőtt, hogy a gyerekek hátul ülve bevannak kötve, emlékeim szerint talán csak annyi szabály volt a gyerekek biztonságos szállítása érdekében, hogy az anyósülésen 120 cm-nél alacsonyabb gyermek nem ülhet. Mindig nagyon élveztük ezeket az utazásokat, jókat játszottunk közben és emlékszem, hogy a Nagymamám minden úton énekelt valamit, amit mindig nagyon élveztem, mert sosem az általános gyerekdalokat vagy ismert dalokat énekelte, hanem mindig egy-egy akkori énekesnő dalát.

 Arra is emlékszem, hogy mindig mielőtt megérkeztünk volna a telekre a városba megálltunk fagyizni, és mamáé mindig mondták, hogy együk meg nyugodtan a kocsiba a fagyit, hisz mindjárt ott vagyunk, de végül sose ettük meg útközben, mert a testvérem mindig mondta, hogy útközben nem eszik, mert rosszul lesz, ezért mindig helyben nyaltuk el a fagyit, pedig már annyira vártuk, hogy menjünk tovább. Nagymamám telke egy ó parton volt, és a házhoz egy hosszú földút vezetett, melynek az elején mindig kiszálltunk az autóból és onnan sétáltunk a házig. Ez azért volt nagyon jó, mert míg mi a séta közben jókat szórakoztunk, addig a Nagyszüleink kitudtak pakolni, és még ebédet is készítettek addig míg mi oda értünk.

Nagyon szép időszak volt, és nagyon élveztük ezeket a nyaralásokat, az utazásokat, és nem volt szükségünk se autósülésre, se telefonra, se laptopra, se semmire ahhoz, hogy jókat játszunk és boldogok legyünk, egyszerűen csak élveztük a környezetet és az életet, órákat csavarogtunk a környéken, és mindig jókat játszottunk közbe a botokkal, kavicsokkal vagy épp, ami eszünkbe jutott, csak a fantáziánk szabhatott határt.