Sarokvédő asztalra és az összes bútorra
A legnagyobb félelmem mindig az volt, hogy a gyerek amikor elkezd járni nagyokat fog esni, összetöri kezét, lábát. Kaptam is fejmosást elég sokat a barátnőimtől, hogy fogjam vissza magam, és ne legyek annyira stresszes anyuka, mert sokkal rosszabbat csinálok. Hát, ha valaki akkor én stresszes anyuka voltam, és még mindig az vagyok, de most már nem annyira..
Az első dolog amit elkövettem, amikor a pici izgő-mozgó fiam elkezdett járni tanulni, hogy biztonságossá tettem a lakást. Ezt a biztonságosságot nem úgy kell érteni, hogy mondjuk az üveg asztalt ki tettem a pincébe, hogy nehogy eltörjön és összevágja magát. Nem! Én gyakorlatilag minden törős, vágós, veszélyes eszközt eltávolítottam a lakásból, olyan a konyhai késeket a legmagasabb polcra rendeztem át, amit még én is kisszék segítségével értem el csak. A lakásban az összes konnektort biztonsági dugóval láttam el, még azokat a konnektorokat is, amelyekhez a gyerek nem is fért volna hozzá. Ezzel a páromnak okoztam némi idegességet, amikor éppen a műhelyben akart dolgozni, és először a konnektor dugókat el kellett távolítania. No, de sosem lehet tudni elv alapján én mindent is biztonságossá tettem.
A legviccesebb mégis a sarokvédő asztalra volt, ugyanis a lakásban az összes asztal és bútor sarkát tele ragasztottam sarokvédővel. Az egyetlen probléma a sarokvédő asztalra helyezhető biztonsági eszközzel az volt, hogy szilikonból készült, és egy idő után könnyen elvált a ragasztás. Sőt, egy idő után a kisfiam is előszeretettel piszkálgatta le a sarokvédőt az asztalról, én meg ragasztottam vissza, és azon is stresszeltem, hogy nehogy kiharapjon belőle és lenyelje. Azt hiszem annyi sarkovédő asztalra mint nálunk sehol sem volt. Egyik alkalommal a bolti eladó meg is jegyezte, hogy a sarokvédő asztalra készletét teljesen én vásároltam fel, és nem állítom, hogy nem volt igaza, hiszen, ha egy veszített a ragasztási erejéből azonnal vettem újat. Mindenki szerencséjére mára már sehol nincs sarokvédő, a kisfiam nem törte össze magát, még, és én is lentebb hagytam a folyamatos aggódásaimból.
