Blog

Ha valaki azt mondja nekem, hogy a szülés pikk – pakk megy, az nem tudja mit beszél. Én személy szerint majdnem bele haltam a szülésbe, és sajnos nem túlzok. A kislányom 3800 grammal és 59 cm-rel született, természetes szülés volt. Egyáltalán nem akartam tágulni, a szülésznő többször is javasolta, hogy császármetszést végezzenek, de a pici már be volt fordulva a szülő csatornába, már szinte a feje kint is volt, így nem kockáztattak, megszültem. De csak én tudom hogyan. 

A csúszásmentes fellépő nem tartozott azon babakellékek közé, amit feltétlenül meg akartam vásárolni, de végén csak ott landolt a bevásárlókocsiban. Már az elején úgy álltam hozzá a szobatisztaság kérdéséhez, hogy időben rá fogom szoktatni a gyerekemet a bilizésre, de főleg a wc használatra. Ez sikerült is, a kisfiam két éve kora óta szobatiszta, éjaszkára azonban még fel szoktuk tenni a pelust, bár egyáltalán nem enged bele semmit, de biztonságérzetet ad neki. 

A családban nálunk mindenki nagyon jó alvó volt. Ez a jó szokás azonban Bence fiamnál megtört, ugyanis pici baba kora óta nagyon nehezen aludt el, és szinte a legapróbb neszre is megébredt. Nem beszélve arról, hogy amikor nem aludta ki magát, milyen zsémbes volt egész nap. Egy időben teljesen ki voltunk készülve, aztán a sok jó tanácstól még inkább. Anyósommal össze is vesztünk, hiszen azt tanácsolta nekem, hogy adjak este egy pici kanál nyugtató szirupot, hogy jobban tudjon aludni Bence. Na ez teljesen kivágta nálam a biztosítékot, alig pár hónapos babát nyugtatózzak. A nyugtatón kívül próbálkoztunk mindennel, baba zenével, sétával, pihentető masszírozással, és végül a hintaszék lett a megoldás. 

Nőként és anyukaként is soha nem szerettem a vásárlást. Ez furcsán hangzik egy nőtől, de soha nem szerettem céltalanul járni az üzleteket, csodálkozni a kirakatok előtt, lesni az árleszállításokat. Mindig, amire szükségem volt mentem és céltudatosan megvásároltam, ami tetszett. Éppen ezért soha nem is tudtam, hogy melyik üzletben mi olcsóbb, mit honnan érdemes venni. Amikor terhes lettem, akkor se lettem elfogultabb a vásárlás iránt. Azt azért beismerem, hogy felemelő érzés volt a bababoltok polcai között sétálni és csodálni az aprócska ruhákat, babakellékeket. A vásárlás iránti vágyamat ez sem keltette fel különösebben, azonban minden babakelléket időben megvásároltam, és az előkészületek is megvoltak a kislányom érkezéséig. 

Minden embernek meg vannak a maga szokásai, hepciás, és ezek közül van, ami néha elviselhetetlen. A férjemnek is megvan a maga szokása, rendkívül autómániás. És ez nem abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan cseréli az autóit új modellre, hanem abban, hogy folyamatosan tisztogatja. Gyakorlatilag olyan az autó, hogy egy porszem sincs benne. Ez azonban addig volt így, amig az ikrek megszülettek. Két kisfiúval nem lehet olyan tisztán tartani az autót. Mondjuk a családi autó mellett volt a férjemnek saját, de ettől eltekintve ő minden autóra nagy figyelmet szentelt. 

Az alvás fontos szerepet játszik az egészséges fejlődésben, mi nagy figyelmet is fordítunk a pihentető alvásra, az alvás jó minőségének a megteremtésére. Igyekeztünk a legjobb ágyat, matracot, párnát, paplant, ágyneműt beszerezni mind magunknak, mind pedig a gyerekeknek. Az elején nagyon sokat kísérleteztünk amig megtaláltuk a tökéletes matracot. Nekem rendkívül érzékeny a hátam, úgyhogy nem volt nehéz kideríteni, hogy jó a matrac vagy sem. A gyerekeknek azonban egy kicsivel nagyobb erőfeszítésbe került amíg megtaláltuk a jó matracot, de végül sikerült a kókuszmatrac a lehető legjobb választás volt.

Mi azon párok közé tartozunk, akik rengeteget szeretnek kirándulni, különböző új helyeket felfedezni és élményeket gyűjteni. Amikor állapotos lettem akkor sem maradt ki az életünkből a kalandozás, termesztésen sokkal elővigyázatosabban túráztunk, kirándultunk. A kislányunk születése után pedig az első pár hónapban átadtuk magunkat a család nyújtotta élményeknek, próbáltunk helytállni az új feladatban, ám a kirándulósokról akkor sem mondtunk le. 

A legnagyobb félelmem beigazolódott, amikor a kislányom megszületett, mégpedig az, hogy nem lesz elegendő tejem. Már a korházban kellett utánpótolni, nem volt elegendő tejem, a mellbimbóm is kisebb volt, ezért is nehéz volt a szopizás, és a kislányom is türelmetlen volt. Szóval érdekes napokat éltünk meg, de nem adtam fel. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, de anyatejjel fogom táplálni a lányomat.