Blog

Én is azon kezdő anyukák közé tartoztam, aki csak állt a bababolt polcai előtt kezében egy bevásárló listával és fogalma sem volt miből melyiket kell venni. Aztán lassan belejöttem a vásárlásba és a második gyereknél már alig ütköztem problémákba. Arra vigyázni kell, hogy ne essünk a vásárlás csapdájába, ugyanis hajlamosak vagyunk olyan eszközöket, kellékeket is beszerezni, amit soha nem fogunk használni. Amit napi szinten használunk az viszont minőségi kell legyen. Mi így akadtunk rá az Avent termékekre, és azóta nálunk minden Avent-es. Az Avent cuccok nagy előnye, hogy tényleg minden van belőlük, és minden mindennel kompatibilis. Mi azt szerettük, hogy könnyen elérhetőek volt, bármi könnyedén pótolható volt, igaz, semmi nem olcsó, de ezek a termékek rászolgáltak az árukra.

Az ember életében nincs nagyobb öröm és boldogság, amikor megtudja, hogy a szíve alatt egy kis élet növekszik. Életem legcsodálatosabb napja volt, amikor az orvos közölte velem, hogy nincs semmi rendellenesség a méheben, csupán egy új élet növekszik benne. Mérhetetlen öröm és boldogság töltött el, úgy zokogtam a rendelőben, mint egy kisgyerek. Csodálatos időszak volt az a kilenc hónap, amit a pocaklakóval közösen töltöttünk, és még csodásabb volt az első találkozás, és ezt követően az életünk teljesen megváltozott. 

 Sára lányom megrögzött Elza és Anna rajongó. Ki ne ismerné a testvérpárt a Jégvarázsból?! Mi gyakorlatilag kívülről ismerjük az egész forgatókönyvet, de ettől eltekintve bárhol, bármikor meg tudjuk nézni, olyan érdeklődéssel, figyelemmel, mint első alkalommal. Az igazság az, hogy nekem is nagyon tetszik, igazán jól sikerült animációs film, rendkívül jók a karakterek, a zenéje is jó dallamos. Legyen hó! 

A kisfiam kedvenc játéka a felfújható ugráló kutyus volt. Én nem nagyon örültem, amikor a sógoromék beállítottak az ugrálóval. Egyrészt, mert nem vagyok híve ezeknek a műanyagból készült játékoknak, másrészt meg nem tartom biztonságosnak. Próbáltunk minél kevesebb műanyag játékot beszerezni a kisfiamnak, inkább a fából készült autócskákat vásároltuk, és a készségfejlesztő játékokat részesítettük előnybe. De azért az ugráló is levegyült a többi között. 

Az egész család izgatottan várta kisfiam születését. Ő volt az első unoka mindkét részen, ezért már pocakban igyekezte mindenki elkényeztetni. Egyfolytában noszogattak, hogy egyek, hogy pihenjek, hogy ne fárasszam ki magam, hogy sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasszak, ne igyak túl sok kávét stb. Egyszóval mindenki is a jót akarta, és ezzel az őrületbe kergettek. Akkor borultam ki teljesen, amikor elkezdték nélkülem berendezni a gyerekszobát. Ott, akkor elszakadt a cérna, gyakorlatilag elkergettem mindenkit a lakásból. Lett is puffadás belőle, de arra fogták, hogy a hormonok dolgoznak nálam, és nem sértődött meg senki. Lehet jobb lett volna, ha megsértődnek .

Amikor megtudtam, hogy a kis pocaklakóm kislány, akkor nyomatékosítottam mindenki számára, hogy nálunk nem lesz csupa rozsaszín minden. Nem is lett csuparozsaszín, hanem Minnie-s lett minden. Nem mintha valami problémám lenne a rózsaszín színnel, hanem mindig azzal találkoztam, hogy minden kislány csupa habos-babos rózsaszín, pedig annyi szép csajos szín létezik még. Igyekeztem változatos színű ruhákat vásárolni, a babakocsi is barack szín fekete kombinációjú volt, a babaszoba pedig fehér és drapp-zöld bútorokkal. A család is előszeretettel betartotta a felhívást, minimális szinten vásároltak rózsaszín cuccokat.  

Nagymamám gondosan őrizte édesanyám bölcsőjét az unokáknak. Gyönyörű fából készült faragott bölcső volt, rendkívül igényesen kidolgozva, igazi egyedi darab. Egy fafaragó készítette édesanyámnak, aki abban az időben pár hónapig ott lakott nagymamáéknál albérletbe, és nagymamám éppen várandós volt édesanyámmal. Mivel abban időben nagy volt a szegénység, jobban mondva a pénztelenség, így ezzel a bölcsővel hálálta meg nagymamáék jóságát. Bele is véste anyukám nevét, Emese, a bölcső egyik tartójába. Ebben a bölcsőben nőttem fel én is, és nagymamám kívánságának eleget téve, ezt használtuk, amikor megszületett Fanni lányom is. 

A pelusról való leszoktatás sok vicces sztorival jár együtt, nálunk napról napra érdekesebb volt. Nagyon zavart, hogy mindenki is megakarta szabni, hogy mikortól legyen szobatiszta a kisfiam. A nagyik folyamatosan szekáltak vele, hogy már másfél éves, és milyen ügyes, mindent kijár az esze, de a kakát nem mondja meg, és ott lóg rajta a pelus. Nem is beszélve arról, hogy milyen sokat lehetne spórolni, ha nem kellene pelusra költeni. Egy szó, mint száz jöttek a jótanácsok nyakra-főre. 

Az etetőszék használata számunkra nem sok kérdést vetett fel. Úgy gondoltuk, fiatal szülőkként, hogy miután már stabilan ülni tud a pici, és kinővi a hordozót, amit etetőszék gyanánt és autósülésként is használtunk, akkor majd az asztalnál való evéshez szoktatjuk. Természetesen egy kicsi ügyes széket csináltattunk, ami pont az ő mérete és talál az asztalhoz is. A végén nem került sor a használatára. Egy-két alkalommal próbáltuk használni, de olyan üvöltésbe tört ki a kislányunk, ahogy ráültettük, hogy oda ne közel. Így nem erőltettük. 
Közös megegyezés alapján rendeltünk a webshopról egy etetőszéket. A lehető legegyszerűbbet vásároltuk, nem volt csak egy tálcája, a színe fehér volt és az ülőrészét be lehetett csatolni. A célnak tökéletesen megfelelt, sőt túl is szárnyalta azt. Az első perctől kezdve a kislányunk szerette, nem volt sírás, amikor beleültettük, akár még olyan is előfordult, hogy egy órát el volt benne, forgatta a kis színes könyveit, vagy gyurmázott.

A babakellékek között keresgélve találtam egy érdekes eszközt, a cumisüveg melegítőt. Azonnal meg is rendeltem, egyrészt mert sosem tudtam normális hőfokra melegíteni a tejet, mindig vagy igen el forrósítottam, vagy nem lett elég meleg és utána meg pont, hogy nagyon az lett. Szóval eltalálni sose tudtam, és ne mondjam milyen kellemetlen volt, amikor a kisfiam üvöltött én meg ügyetlenkedtem a tej melegítéssel. Másrészt meg úgy gondoltam egy próbát meg ér, ha nem válik be a cumisüveg melegítő, akkor sem lesz nagy gond, de legalább kipróbáltam.