babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

A kisfiam születése után Alfonz is a családunk tagja lett. Ő nem más, mint a leghűségesebb alvótárs, a nélkülözhetetlen szundikendő. Azért kapta az Alfonz nevet, mert a szundikendő közepén egy lelogó fülű nyúl mosolyog. Kisfiamról azt kell tudni, hogy nehezen alszik el, de ha elalszik akkor képes egy egész éjszakát átaludni. Egészen pici korában sem kellett csak egyszer felkeljek éjszaka, este kilenc körül elaludt éjszaka körülbelül kettőkor felébredt ettünk és aludt vissza egészen reggel nyolcig. Szóval ilyen téren nem volt probléma, nem voltak számomra sem fárasztóak az első hónapok.

A lakástervezés során a konnektorokat 20 cm-re távolságra helyeztük a padlótól, ami így utólag nem volt egy előnyős tervezés. Sőt azzal is tisztában vagyunk, hogy teljesen ellentmondtunk a szabványnak, de a kényelmet néztük, és őszintén a konnektoroknak az elhelyezése során eszünkbe sem jutott, hogy mi lesz, ha lesznek gyerekek. 

Azt hiszem a járássegítő is azon babaeszközök közé tartozik, amelyről leginkább megoszlanak a vélemények. Bevallom én egészen addig nem hallottam róla, amíg a sógornőm nem jött haza Angliából és nem hozott nekünk ajándékba egy zenélő járássegítőt. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon járóka ellenes voltam, még csak ki sem próbáltuk a járókát. Számomra olyan a járóka, mint egy ketrec, ahol nem tud szabadon mozogni a gyerek, korlátok közé van szorítva a mozgása, valamint a járóka használata által késhet az önálló járástanulása is. Szóval nálunk szóba sem jöhetett a járóka. 

Mint tudjuk a saját lakás berendezése a praktikus szempontok figyelembevételén túl mindig erősen szubjektív dolog. Különösen igaz ez a nagy szeretettel berendezésre kerülő gyermekszoba esetében, ahol túl azon, hogy nekünk tetsző bútorok és kiegészítők kiválasztására törekszünk, mindenekelőtt igyekszünk szem előtt tartani a megszületendő baba nemét is. A saját tapasztalatainkra építve, mi rendkívül sok időt töltöttünk a babaszoba előkészítésén. Egészen addig a pillanatig, amíg nem tudtuk meg a pocaklakó nemét csak a fal volt lefestve fehérre, aztán utána jött a szoba berendezése, miután megtudtuk, hogy a kis pocaklakó fiúcska. 
Abban egyetértettünk a férjemmel, hogy nem lesz minden csupa kék, hanem ízléses szobát készítünk elő, amit majd nagyobb korába is tud élvezni.

Ha valaki akkor a kisfiam nagy játszócumi kedvelő volt, és a mai napig igen nagy becsbe van tartva a cumikánk. Ez a nagy cumi szeretete nagy mértékben a nagyiknak köszönhető, ugyanis alig négy naposan már a szájába nyomták a játszócumit. Emlékszem haza értünk a korházból ott volt az egész család, ebéddel, tortával, virággal, szóval ahogy ilyenkor lenni szokott nagy lelkesedéssel várt haza mindenki. A kis pötty fiamat letettem a nappaliba a kanapéra, ahol mindenkinek lehetősége volt körbe rajongani. Igen ám, de elkezdett nyűgölődni, valószínű az új hely, a sok ember körülötte nem tetszett, és akkor a mamák csodálatos ötlete, próbáljuk meg a cumit. Nos, attól a pillanattól kezdve a játszócumi beírta magát a hétköznapokba. 

Kislányom viszonylag elég hamar szobatisztává vált, kétéves korára lekerült a pelus, csupán éjszakára használtuk. Olyan is volt, hogy ugyanazt a pelust tettük vissza két éjszaka is, ugyanis nem került bele semmi így spóroltunk.

A szoptatós párna használata a mi esetünkben nem feltétlenül a szoptatási ceremóniát jelentette. Tekintettel arra, hogy kislányom alig három hónapot szopizott a szoptatási párnát nem igazán használtuk szoptatáshoz, ellenben minden máshoz igen.
A szoptatós párnát a barátnőmtől kaptam ajándékba még akkor, amikor állapotos voltam és a pocakom miatt nehezen tudtam aludni. A párna segített abban, hogy az utolsó időszakban pihenni tudjak, ezzel is erőt merítve a szüléshez. Magam köré csavartam a párnát, főleg úgy, hogy a pocakom alatt is bőven legyen és szinte azt lehet mondani, hogy ugyanabba a pozícióban végig aludtam az éjszakát. Aztán amikor megszületett a kislányom az első pár hétben használtuk szopizáshoz is a párnát, de ez az időszak, mint már említettem alig három hónapot tartott. 

A kedvenc babakellékünk az etetőszék volt. A rendeltetésétől függetlenül mi nagyon sok mindenre használtuk. Azt meg kell jegyezzem, hogy az elején idegenkedtem az etetőszéktől, én a mindentudó anyuka egyből az asztalhoz szoktatom majd a gyermekemet, és ott fog velünk egy asztalnál enni. Nem jött össze, illetve csak részben, és ez az etetőszéknek is köszönhető volt. Ajándékba kaptuk az etetőszéket, aminek a szerkezete roppant könnyű volt, a hozzá járó tálcát le lehetett szerelni, egyszerűen lehetett tisztítani, és az ülő része is nagyon kényelmes volt. 

Nagyon sokat szoktunk utazni, éppen ezért a babakellékek beszerzésénél fontos szempont volt egy minőségi, kényelmes autósülés vásárlása. Az autósülés választék rendkívül széles körű, így nem féltünk attól, hogy esetleg nem találunk megfelelőt. Volt olyan elképzelés is, hogy olyan babakocsit vásárlunk, amelynek a kiegészítői között ott szerepel az autósülés is. Erről az elképzelésünkről hamar lemondtunk éspedig azért, mert a babakocsi kiegészítők között nem találtunk olyan ülést, ami a célnak teljesen megfeleljen.

Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen babakocsit vásároljunk. Mindenfélét is hallottunk egyik másik modellről, aztán végén a multifunkcionális babakocsi mellett döntöttünk. Jó döntés volt. Én mindenképpen olyan babakocsit szerettem volna, amelyik felszerelt, könnyen használható és megfelelő kényelmet biztosít a babának. A multifunkcionális babakocsi mindhárom elvárásomnak eleget tett.