babiez - A BABABARÁT ÁRUHÁZ

Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen babakocsit szerezzünk be, ami kényelmes mind a gyereknek, mind pedig nekünk. Tudni kell rólunk, hogy nagyon sokat kirándulunk, jövünk-megyünk, ilyen örökmozgó család vagyunk. A kisfiam születése után sem mondtunk erről a szokásunkról, pontosan ezért volt nagyon fontos, hogy jól válasszuk meg a babakocsit. Mondanom sem kell, hogy a babakocsi kínálat között szó szerint el lehet veszni. Első babakocsinak a multifunkcionális modellt választottuk, így egyben meg volt minden, a hordozó, az mózes és az autósülés is. Mivel ez a modell nagyon praktikus, viszont a váza és felszereltsége miatt nagyon nehéz babakocsi, ezért nem alkalmas kirándulásokhoz. Nem volt kérdés számunkra, hogy egy olyan babakocsit is be kell szerezni, ami kifejezetten alkalmas a szokásainkhoz, örök mozgó életvitelünkhöz. Így esett a választás a sport babakocsira. 

A kislányom pontosan olyan érzékeny bőrrel született, mint én. Felnőtt korban is olyan érzékeny a bőröm, hogy ha egy picivel erősebben megfogja valaki a karomat azonnal meglátszik a helye, másnapra bekékül. Már a korházban jelezték a nővérek, hogy óvatos legyek a különböző babaápolási termékekkel, mert könnyen allergiát válthatnak ki picinél. Az első fürdetésnél nem is használtunk semmilyen terméket, csupán tiszta vízzel mostuk le, majd fokozatosan porbáltam hozzászoktatni a fürdetőhez és a babaolajhoz. Szerencsére mindkét babaápolási termék jónak bizonyult, nem pirosodott be a pici bőre tőle, és nem is ütött ki. Ellentétben a pelussal. A babalátogatók többsége pelust hozott, ugye az a fogyóárú a babáknál, ezért örültünk is neki. Így kevesebbet kellett pelusra költeni, azonban a különböző márkájú pelenkák nem váltak be. Egyiket a másik után cserélgettük a kislányom popsija látta kárát. 

A kisfiam születése után gyakorlatilag mintha megengedték volna nálam a csapot, annyi tej termelődött. Már a korházban annyi tejem volt, hogy le kellett fejnem, és volt, hogy más gyerekek kapták meg. Nagyon hálás is voltam, mert annál egészségesebb nincs a babának, mint az anyatej. Semmi gondunk nem volt a szopizással, a kisfiam is első pillanattól kezdve olyan ügyesen szopizott, hogy öröm volt nézni. Valóban nincs meghittebb, bensőségesebb érzés, anya-gyerek között, mint a szopiztatás. Sajnos négy hónapos kora után már nem volt több tejem, egyik napról a másikra abba maradt a szopizás.

Sose tudtam elképzelni, miből lehet azt tudni, hogy a gyerek éppen nincs-e túlöltöztetve, vagy nem fázik-e. Mondjuk, ha már beszélni tudott akkor ezeket is egyértelműen a szülők tudtára adta, de egészen pici korban hogyan kell öltöztetni a babákat? Töprengtem el sokszor a kérdésen. Azért is foglalkoztatott még inkább a kérdés, mert Lili lányom téli baba volt, éppen a tél kellősközepén jött a világra. Az egészen pici babák számára is szükség van a levegőztetésre, annak érdekében, hogy egészségesen fejlődjenek. Nem is volt gond az első napokban, hetekben, mert tökéletesen eleget tettem a leírtaknak, és felöltöztetve, alig 5 percig nyitottuk ki az ablakot. Úgy, ahogy a könyvekben meg van írva. 

A nagy tervek, amikor új családtag érkezik általában mindenkinél megvannak. Én majd így fogom nevelni, én majd ezt fogom megengedni csak, az én gyerekem külön szobába fog aludni, hamar leszoktatjuk a pelusról stb. Talán s végtelenségig is lehetne sorolni ezeket a nagy elhatározásokat, amelyeket megfogalmazunk egészen addig a pillanatig, amíg meg nem születik a pici. És itt már teljesen felfordul minden, a nagy gyereknevelési tudásunk, amiről azt hittük kifogástalan szépen lassan kezd csődöt mondani. 

A babakocsi után az autóülés vásárlás jelentett nagy dilemmát. Sokat mérlegeltünk, hogy milyen autósülést vásároljunk, ami hosszú ideig szolgálja majd az igényeket. Ugyebár nem egy olcsó befeketés, így nem is lehet minden hónapban cserélni, ahogy egy kicsit nő a gyerek. Próbáltunk olyant választani, amely a gyerekkel együtt nő. Sikerült is, egy kiegészítőnek köszönhetően, ami nem más, mint az autóülésbetét. 
A 9-36 kg közötti autósülést választottuk, ami pontosan megfelelt az igényeknek, úgy is számoltuk, hogy mire eléri ezt a súlyt a gyerek, addig már jó lesz az ülésmagasító, vagy egyáltalán nem is lesz szükség ilyen kiegészítőre. Az első alkalommal amikor beleültettük a kisfiamat, szó szerint elkukkant az ülésben, olyan volt mintha benne sem lenne. Az autóülésbetétnek köszönhetően be tudtuk állítani az optimális magasságot, biztonságosan be lehetett csatolni, és nem utolsó sorban kényelmes volt. Az első utunk során nem figyeltünk arra, hogy az autóülésbetét rögzíthető az üléshez, ezzel is megakadályozva, hogy kicsúszon, elmozduljon. Ahogy mentünk a kanyargós utakon, egyszer csak elkezdett a kisfiam nyafogni, és akkor vettük észre, hogy hoppá, az autóülésbetét félig kilóg az ülésből, a gyerek meg teljesen bele van süppedve, szinte ki sem látszik. Gyorsan lehúztunk az útról, és orvosoltuk a problémát, jó erősen rögzítettük az üléshez, amit, ha jobban figyelünk indulás előtt is megtehettünk volna. Végül is nem történt probléma, és ez a lényeg. 

Sok olyan babakellék van, amely visszaadja azt az érzést, amikor a baba még a pocaklakó volt. Számomra a hordozókendő pontosan ilyen kellék volt, ugyanazt az érzést éreztem, amikor egy szem lányomat magamhoz szorítva hordoztam egész nap, mintha még mindig a pocakban lenne, ott egészen közel hozzám, egymást érezve, szeretve. Kaptam is elég sok figyelmeztetőt, hogy ne használjuk olyan sokat a hordozókendőt, mert aztán nagyon felkap, nem fog egyedül aludni a babaágyban, megy fog gyűlni a baj vele. Elhallgattam, az én gyerekem, az én problémám. 

A férjemmel egyetértettünk abban, hogy fölösleges játékokra nem dobjuk ki a pénzt. Vannak nagyon hasznos készségfejlesztő játékok, meg olyan rágókák, plüss állatkák, amelyek valóban hasznosak, viszont mindenféle kacatot nem vásárlunk össze. Majd a nagyik, keresztszülők úgyis elhalmozzák karácsonykor, szülinapkor játékkal, még mi is nem állunk be a sorba. Kislányom nagyon szerette a színes, zajos játékokat, így esett a választás egy zenélő, világító dobra. Az egyik babaoldalon láttam meg a zenélő, világító dob reklámját és nagyon megtetszett. Gondoltam megrendelem, úgyse szoktunk nagyon az internetről rendelni, és játékot sem vettünk neki már nagyon rég, én biza megrendelem. Nagy sikert is aratott a zenélő, világító dob, annyiféle funkciója volt, akkor zenélt a legjobban, ha ráütött a tetejére. Különböző dallamokat játszott le, attól függően, hogy milyen erősségű volt az ütés, és egymás után hány ütés volt. Akár egy normál dob, úgy működött. 

A babaeszközök közül a legjobban nekünk az etetőszék vált be. Talán egyetlen olyan kellék sem aratott akkor sikert, mint az etetőszék. Gyakorlatilag attól a pillanattól, hogy Peti fiam megtanult egyedül ülni az etetőszékhasználata mindennapossá vált. Bár viszonylag nagy helyet foglalt el, de nagyon kényelmes volt és nagy segítség is egyben. Segítség főképen nekem, mert ha az etetőszékben ült Peti, nyugodtan végezhettem a ház körüli teendőimet, mert nem kellett folyamatosan figyeljem, hogy hol van és éppen mit csinál. Peti is imádta az etetőszéket, nagyon sokat játszott benne, színezett, festett, gyurmázott, vagy csak egyszerűen a kockákat rakosgatta. Annyira el volt a székben, hogy szinte észre sem lehetett venni, hogy ott van. 

Újdonsült anyukaként sokszor éreztem úgy, hogy valamit elrontottam, hiszen Sára lányom egy rendkívül hisztis kisasszonnyá cseperedett. A szüleim elmondása szerint nem csináltam én rosszul semmit, csupán genetika, mert én is pontosan ugyanilyen hisztis voltam. Az tény, hogy mivel első gyerek volt ezért sokkal jobban el volt kényeztetve, több minden meg volt neki engedve, ami miatt érezte, hogy ő a kis főnök. Egyébként egy végtelenül jókedvű, barátságos, sőt még azt kell mondjam, hogy kiegyensúlyozott kislány is, csak, amit akar azt akarja, nem számít hogyan, de eléri. És ezt legtöbbször a hisztivel. Már úgy vagyunk vele, hogy oké, rendben csak legyen elég a hisztiből. Ez lehet nem egy jó módszer, de egyelőre más nem hatásos, reménykedünk, hogy el fogja nőni.