Mellszívó nélkül nem tudtam volna anyatejet adni a kisfiamnak!
Mint minden leendő anyuka én is időben neki láttam a babakelengye összeállításának, ami nem volt kis feladat. Lépésről lépésre mindennek utána jártam, hogy a legjobb kellékeket szerezzem be. A mellszívó esetében azonban voltak aggályaim, ugyanis ahány ismerőssel beszéltem annyiféle tanácsot kaptam. Volt, aki azt mondta, hogy szerinte elég kölcsönkérni egyet, mert úgyse fogom használni, volt olyan is, aki azt javasolta, hogy érdemes beruházni, mert még a második gyereknél is hasznát fogom venni. Azt mindenképpen tiszta volt számomra, hogy kölcsönkérni nem fogom. Utána néztem a mellszívó kínáltnak, az áraknak, és elfogadhat áron lehetett jó minőségű mellszívót beszerezni.
A nők imádják a kiegészítőket, és ezek közül is főleg a táskákat. Nincs olyan nő, akinek minimum tíz táska nem porosodik a gardróbjában. Hát én táska mániás létemre, legalább ötven táskát halmoztam fel, és nem túlzok ezzel a számmal. A férjemnek nem is mutattam meg, amikor egy újabb darabbal bővült a táskakollekcióm, ha éppen megjegyezte, hogy „ez új táska, még nem láttam?!”, akkor én mindig azzal reagáltam le, hogy ez már rég meg van, sok féle van és ritkán hordom Ez a szöveg mindig bevált! Nagyon szerettem alkalomhoz és öltözethez illő táskát hordani, ezért volt olyan is, amikor minden egyes reggel pakoltam egyik táskából a másikba a cuccaimat. A nagy táska mániám akkor hagyott alább, amikor megszületett Lilien.
Sokat dilemmáztunk azon, hogy a kiságyba milyen matracot vegyünk. Végül a 
A férjem és én is nagyon jó alvók voltunk kiskorunkban, és szerencsénkre ezt a jó tulajdonságunkat nem nőttük el. Túlzás azt állítani, hogy minden éjszaka úgy alszunk, mint a mormota, mivel sok minden befolyásolja az alvásunkat, de összeségében elmondhatjuk, hogy mélyen alszunk, kipihenten ébredünk. Kislányunk születésével reméltük, hogy ő is olyan jó alvó lesz, mint a szülei, mi. Hát nem így történt. Kimondhatatlanul rossz alvó volt egészen pici kora óta, nagyon nehezen aludt el és a legkisebb zajra azonnal felébredett. 
Azt gondolom, hogy számos szoptatós füzetben, tanácsadóban sok hasznos dolgot megtudhatunk a szoptatásról, ha tudjuk egyáltalán, hogy erre fel kell készülni, és nem a világ legtermészetesebb dolga. Ez a sok jótanács a problémamegoldásra helyezi a hangsúlyt, de a durva valóságot nem írja le. Tévedés ne essék én is a szoptatás híve vagyok, a kislányomat nyolc hónapig kizárólag anyatejjel tápláltam, majd egy éves koráig igény szerint szopizott még. Azt, hogy miképpen éltük meg a szopizásokat csak én tudom. Az első szoptatási élményemnél azt hittem rosszabb nem lehet, pedig igen. Irtózatosan fájó mellbimbók, aztán mellgyulladás, a pici a mellbimbót nem tudja jól bekapni, mert nem megfelelő alakú sem az, sem a szája, hát reszeli, rágja, sír ő is, mert nem tud rendesen kielégülni a szopóingere. 
A barátnőm példáját ismerve, ahol minden babakellék, ruhák, etetési eszközök, játékok halomba álltak a lakásba, eldöntöttem, hogy én mindenből csak a szükséges és minimális darabot fogom megvásárolni. A babakelengye összeállításánál is éppen csak azokat az eszközöket szereztem be, amelyre szükségünk volt, nekem is és a picinek is. Azonban nem kellett sok időnek eltelnie, hogy nálunk is kezdjenek feltornyosulni a babaholmik. Leginkább a játékok lepték el hamar a gyerekszobát, majd szép lassan az egész házat. A legmenőbb játék, amit a kisfiam nagyon szeretett az a felfüggeszthető játék volt. Azért be kell vallanom, hogy némi szerepem nekem is volt abban, hogy imádta ezeket a felfüggeszthető játékokat,
Nagyon sok szülőtől hallottam már, és egyre több internetes oldalon is olvasni lehet, hogy a babakocsi vásárlás a legnagyobb dilemmát okozza a szülőknek. Ezt azonban mi meg tudjuk cáfolni, ugyanis azt mondhatom, hogy soha semmit nem vásároltunk olyan könnyen, mint babakocsit. A tény, hogy rengeteg típus közül választhatunk, és az is, hogy gyermekünk sok időt tölt benne. Ha pedig megfelelő minőséget választunk, akár több generáció számára is használható a járgány. Az viszont tévhit, hogy ami a legdrágább az a legjobb is.
Mindig örömmel néztem a filmbeli jeleneteket, amikor az anyuka sürög – forog a konyhában, vidáman végzi a faladatait, közben meg ott van mellette a pici babája hintaszékben gügyög. Olyan szépek ezek a jelenetek, a valóságban azonban nem mindig alakul így. Tudni kell rólam, hogy nagy film örült vagyok, képes vagyok – illetve voltam, amig nem lettem édesanya – egy nap három filmet is végig nézni. Mára már örvendek, ha egy héten egyet megtudok nézni. De így is hálás vagyok mindenért. 
A kisfiam hozzátáplálást elkezdtem már hat hónapos korában, igyekeztem minél hamarabb megismertetni vele az ízeket. Szerencsére nem volt probléma ilyen téren, főleg a savanykásabb ízeket kedvelte, így nem volt gond a grapefruit levének az megivásával vagy az anyukám féle savanykás hús gombóc levesnek a levével sem. Úgy nyakalta be, hogy öröm volt nézni. 
A nővéremtől örököltem a szoptatós párnát, neki nem vált be a kisfiával, nem azért, mert bármiféle probléma lett volna a párnával, hanem mert egyszerűen nem szopott a pici. Körülbelül két hónapot próbálkoztak a szopizással, aztán abba maradt, nem volt elég teje, a pici nem tudott rendesen szopizni, ezért nem is kínlódtak tovább. Így a szoptatós párnának teljesen más lett a szerepe, altatáshoz használták, és védővárnak, amikor kanapén, vagy a francia ágyban aludt a pici. 