Blog

A babaszoba berendezése az egyik legszebb pillanat a várandóság időszakában. Nagy izgalommal és lelkesedéssel készülünk a találkozásra, arra, hogy igazi kis varázs zugot alakítsunk is a pocaklakónak. Olyan biztonságos, kényelmes, és megnyugtató kis hely legyen, mint a pocak. Olykor nem kis kihívás ennek a helynek, amit történetesen babaszobának nevezünk a kialakítása. Egy babaszoba berendezése során a lelkesedés, az aggódás, a pánik, az öröm, a félelem, a büszkeség érzései mind-mind sorra előbújnak a szülőkben. De végeredmény számít mindig és az szinte biztos, hogy csodálatos lesz. 

Kezdő szülőként azt sem tudtuk mit, mikor, hogyan kell csinálni. Jelenleg háromgyerekes anyaként kijelentem, hogy annyit, mint az első gyerekemnél egyiknél sem bakiztam. Ez egyrészt a tapasztalatlanság miatt történt, másrészt a makacsságom miatt is, mert nem voltam hajlandó anyóstól, anyukámtól segítséget kérni, és főleg nem nevelési tanácsokat. Első pillanattól kezdve úgy voltunk a férjemmel, ő is partner volt ebben, hogy mindent közösen csinálunk, egyikünk édesanyját sem költöztetjük hozzánk, hogy segítsenek. Szerencsére a szülés rendkívül könnyen ment, a felépülés gyakorlatilag az alatt a négy nap alatt meg is történt, amig a korházban voltunk. Ez után kezdődött csak a kaland. 

Hogyan válhat portörlőkendőből szundikendő? Nekünk sikerült ezt is összehozni. Anyukám megrögzött tupperware termék használó, és rendszerint engem is meglep valami termékkel. Így történt a mikrószálas rózsaszín portörlővel is. Egyik alkalommal a kimosott ruhák között a kislányom megtalálta a portörlőt, nem tudom mi járhatott a kis fejében, de attól kezdve az lett a szundikendő. Bár volt kedvenc szundikendője pici kora óta, ugyanis nem használtunk cumit, hanem a kendő volt a minden. Az nyugtatta meg, ha hisztis volt, akkor tudott elaludni, ha szorosan magához ölelte, és minden hová kellett vinni, igazi társ volt. 

Amikor szülővé válsz, akkor látod csak igazán, hogy az a sok babaeszköz, kellék, ami ott tornyosul a bevásárlóközpontok polcain pillanatokon belül ott teremhet a lakásban. Az elején úgy voltunk, hogy óvatosak leszünk a vásárlással, csak a nélkülözhetetlen babaeszközöket vásároljuk meg, ugyanis ajándékba is nagyon sok mindent fogunk kapni, és időközben is be lehet szerezni azt, amire éppen szükség van. Valóban a babalátógatok nagyon sok hasznos eszközzel, ruházati cikkel, kellékkel, játékkal leptek meg bennünket, és mind közül a játszószőnyeg volt a legmenőbb. 

Úgy gondoltam, hogyha van valami, amit biztosan nem fogok használni a kislányomnál az a pólya lesz. Ez azonban nem így történt. Amig a korházban voltunk, a szobatársam egy tapasztalt középkorú nő volt, a negyedik gyerekét szülte meg. Nagyon sokat beszélgettünk, sok érdekes dolgot mesélt, ugye volt neki tapasztalta három gyerek után, és ő változtatta meg a véleményem a pólyáról. Mindig úgy gondoltam, hogy a pólya kényelmetlen a gyerek számára, hiszen le van kötve benne, a végtagjait nem tudja megfelelően mozgatni, és ráadásul nagyon bele is melegedhet. Egyszóval előítéleteim voltak a pólyáról, de tapasztaltom nem. 

Köztudott, hogy a babák erős szopási ösztönnel jönnek a világra, amely első sorban a táplálkozásban segít, ugyanakkor megnyugvást is jelent számukra. Csecsemőkorban a szopizás, a cumizás fizikai biztonságérzetet ad a babának, ha szopizik, úgy érzi, minden rendben, hiszen van elég táplálék és van, aki vigyázzon rá. Az én pici lányom szinte semmit nem szopizott, ellenben a cumizás egészen hároméves koráig elkísérte. Elején nagyon elleneztem a játszócumi használatát, de mivel egyáltalán nem szopizott úgy gondoltuk naiv szülőként, hogy ezzel hátha ösztönözzük a cicizésre, és nem kell mindig lefejni az anyatejet. A tejtermelődéssel nem volt probléma, gyakorlatilag túl sok is volt, viszont minden szopizás rémálom volt, hiszen csak sírt a pici, de nem tudott jóllakni. Így nem maradt más, mint a fejés. 

Kislányom két és fél éves és most használjuk igazán a cumisüveget. A születésétől kezdve nem volt gond a szopizással, nagyon ügyesen tudott szopizni, a tej is szerencsére elegendő volt, sőt kétévesen hagytuk el a cicizést. Egészen pici korában nem volt hajlandó cumisüvegből inni a lefejt tejet, és valójában nem is akartam rászoktatni, ugyanis nagyon sok anyukától azt halottam, hogy ha megszokja a cumisüveget, akkor nem fog többet cicizni. Hát nálunk nem volt gond sem a cumisüveggel, sem a cicivel. A cicivel annyi igen, hogy nagy kínok közepette tudott lemondani róla. 

Szülőként igyekszünk mindenből a legjobbat adni gyermekünknek. Attól a pillanattól kezdve, hogy szülőkké válunk egészen megváltozik az életünk, a szürkehétköznapok egyszerre megszépülnek, az addig észre sem vett apró dolgok egyszerre oly hatalmassá és fontossá válnak. Nagyon sok személyes tapasztalatunk van a dolgok átértékelődésével, de mind közül a babakocsi élményünket osztom meg az olvasóval.